5. Rész - Barátok vagyunk?

~ Jennifer szemszöge ~

Boldogan keltem. 

Hope-pal álmodtam. Amióta elment közülünk nem álmodtam vele. Nagyon hiányzik. Az álomban találkoztunk, és megint játszottunk, úgy mint régen. Boldognak tűnt, és ez megnyugtatott, hisz ezek szerint jó helyen van, és nem fáj semmije. A halála előtt rettentően szenvedett, nagyon fájt mindene és nem bírta tovább. Este elment aludni, de reggel már nem kelt fel többé. Az emlékek hatására könnyek gyűltek a szemembe és ki is csordultak onnan. 

Az órám reggel 7 órát mutatott.

- Remek, aludtam két órát- morcoskodtam magamban. 

Kint kellemes idő volt, így úgy döntöttem, hogy lemegyek az udvarunkra. 

Lassan kiosontam a szobámból, majd onnan le a földszintre és onnan ki az udvarra. Szerencsére nem keltettem fel senkit. 

Kint leültem a nyugágyra és néztem a medencében hullámzó vizet. 

Hirtelen valaki felkapott az ölébe és behajított a langyos medence vizébe. Dühösen rúgtam fel magam a víz felszínére, majd megpillantottam azt az idiótát, aki bedobott a vízbe.

- Ó... Jó reggelt Justin!- kezdtem nyájas hangon, kedvesen és közben kimásztam a vízből.

-Szia- nézett rám furán és talán egy kicsit meg is ijedt. 

Ó, hát van félni valója.

Hirtelen megfogtam a medence szélén heverő slagot és lelocsoltam vele. 

Negyed órán át kergettük egymást a kerti slaggal, és mikor már mind ketten kifáradtunk, elfeküdtünk a vizessé vált gyepen.

Justin pár perc után felült, és rám nézett.

- Barátok vagyunk? - kérdezte cukin... Mint az oviban!

Felnevettem.

- Igen Justin, azok vagyunk. - ültem fel Én is és megöleltem. - Félreismertelek. - mosolyogtam rá, majd Ő is vissza mosolygott.
- Ti meg mit csináltok itt kint? - sétált oda hozzánk anyu.
- Beszélgetünk, anya.
- Mióta vagytok fent?
- 7 óta. - Justin is bólogatott.
- Ömm.. Megkérdezhetem, hogy mit csináltatok háromnegyed öt-kor?! - Jus-sal egyből egymásra néztünk.
- Semmit! - válaszoltunk egyszerre, mire anya bevágott egy sejtelmes fejet.
- Aha.. Oké. Reggelit? Sütök palacsintát! - mosolygott majd besietett.
- Uraamisten.. - röhögtünk fel.
Reggeli után felmentem és a már megszáradt fürdőruhámat levettem, és felvettem helyette valami normálisat.
Már gomboltam be a nadrágom amikor észrevettem, hogy valami nem jó. Mivel a nadrágomra rá volt írva valami. Filctollal. JB. Na ez most komoly?!
- JUSTIN BIEBER TE IDIÓTA EZ A KEDVENC NADRÁGOM MI AZ ISTENT... - rontottam le az emeletről, majd megláttam Austint az asztalnál ülni, és inkább nem fejeztem be a mondatom. - Ömm... izé. Szia Austin! - mosolyogtam mint egy idióta. - Justin... Ezt nem úszod meg... - röhögtem rá kínosan az asztaltól éppen felálló énekesre.
- Áhh, majd este az ágyban. Meséltem Austinnak, hogy milyen szép esténk volt tegnap is... - Na itt, ennél a pontnál egy olyan zsibit adtam neki, hogy legalább 8 óra kell ahhoz, hogy újra megmozdíthassa a kezét.
- Jenny... Ugye ezt csak poénnak szánta..?
- Persze! Ne higgy neki! Nagyon hülye... - mosolyogtam, majd megcsókoltam Austint.
- Oké. - mosolygott Ő is. - Azért jöttem, hogy szóljak este buli lesz a Clubba..Gondoltam elmehetnénk...
- Buli? Jól hangzik, megyünk! - sétált el mellettünk Beebs. Ez már megint itt van?!
- Ömm.. Oké. Mehetünk. - válaszoltam én is Ausnak.
- Szuper... Akkor megyek is, szólok Mollyéknak is... Este érted... Vagyis értetek jövök. - adott szájra puszit majd elment.
- Istenem. Justin, te állat! - röhögtem.
A nap további elég unalmasan telt, Justinnal megnéztünk egy filmet és popcornt eszegettünk, aztán a film végén énekeltük a film zenéjét...Most miért ne? Vicces volt!
Este 6-kor pedig mindketten elkezdtünk készülődni: Fürdés, hajmosás, smink, ruha kiválasztása, stb.
7:30-ra készen is lettünk, egyszerre léptünk ki J-vel a szobánkból.
- Hmm, igazán jól néz ki ma Mr. Bieber.
- Maga se panaszkodhat Mrs. Braun. - Majd mindketten felnevettünk. Mi tagadás, nem vagyunk normálisak.
7:45-kor Aus már csengetett is, bepattantunk a BMW-jébe és pár perc alatt már a Clubb-nál voltunk, ahol Justin Sellel találkozott.
- Gyere! Gyere már! Na! Jenn! Csak bemutatlak.. Gyere.... - kérlelt Justin.
- Jó, jó megyek! - adtam fel a 'küzdelmet'.
Oda siettünk Selenához - aki amúgy írtó jó fej, nem tudom miért paráztam - és a buli további részében hármasba iszogattunk, és táncoltunk.
A buli olyan hajnali egy körül igazán kezdett eldurvulni. Mindenhol ittas sztárocskák járkáltak, néhányan a földön aludtak (?) mások pedig még javában táncoltak, mikor azt se tudták hol vannak.
Már éppen mentem volna ki egy kicsit levegőzni amikor egy vadállat neki nyomott a falnak.
És az a vadállat bizony Justin Bieber volt.
- Hmm, mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy, cica? - kérdezte perverzen.
- Öhhm, Justiin, szerintem egy kicsit... Egy kicsit sokat ittál... - próbáltam kibújni erős kezei közül, de az nem engedett. Ajajj, ennek nem lesz jó vége..
- Nem értem... Eddig, hogy nem vettem észre? - röhögött magán. - Kicsit át kéne gondolnom a dolgokat. Nem kellett volna össze jönnöm azzal a kur...
- JUSTIN! Állj le.. - motyogtam kínosan.
- Miééért? Nem tetszik...? - kérdezte, szája már a nyakamnál volt, éreztem ahogy elkezdi puszilgatni majd vadul szívni kezdte. 
Oké, nem mondom, hogy nem élveztem, de mégis csak barátnője van, és mégis csak Ő a nagy JB.
Uhh, ennek - ahogy érzem - ott lesz a nyoma...
- JUSTIN, most már tényleg... - és nem tudtam kimondani mert bizony befogta a számat. De nem akármivel. AZ Ő SZÁJÁVAL!
JUSTIN BIEBER LESMÁROLT. 
Akaratom ellenére is, vissza csókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Fogalmam sincs, de nagyon bánni fogom, az biztos.
- Justin... Te..? - kocogtatta meg Jus vállát Selena (!) - Te mit csinálsz?! - akadt ki teljesen. - Te is! Te szajha! Hogy merted ezt megtenni? - Sel már indult, hogy megtépjen, vagy megverjen, vaaagy... Nem tudom, de szerencsére - vagy nem szerencsére - akkor érkezett Austin a 'körünkbe'.
- Na ennek most véget vetünk ... - fogta vissza Selenát. - Én most haza viszem. - közölte.
- Te. - mutatott rám, mint egy útszélire... - Vidd el innen ezt a seggfejet. - parancsolta. (!)
- Ja! - kapott a fejéhez - Szerintem ezt a kapcsolatot szüneteltessük.. - erőltetett egy mosolyt az arcára rám nézve, majd kisétált a dühtől fortyogó Selenával. 
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek Justinnal, így bizony haza nem vihetem... Anyámék kinyírják. És engem is.
- Hé, Justiiin... - simogattam a földön fekvő fiút. - Van nálad pénz?
- Öhhm, ja.. - válaszolt rekedtesen. - Tessék. 
- Ömm, na kössz ennyi nem kell.. - nyomtam vissza a kezébe 70 dollárt. 
- Gyere, megyünk! - rángattam fel Justint, majd nehezen de elsétáltunk a legközelebbi szállodához és csak reméltem, hogy nem fog észre venni egy csapat őrjöngő tinilány, ahogy vonszolom a bálványukat. Mondjuk ez hajnali 3 körül természetesen nem fordult elő.
Kivettem egy átlagos hotel szobát, semmi extra és lefektettem Justint.
Én elmentem, gyorsan lezuhanyoztam... Oké ez nem igaz. Szerintem másfél órát állhattam a meleg víz alatt, de végig kellett gondolnom a dolgaimat.
Austin, Selena, Justin, csók, buli, anyáék.
Amikor befejeztem a fürdést csak egy száll fehérneműbe mentem ki, gondolván J már úgyis alszik. 
- Hmm, így fogsz aludni?
A hangjára egyből felkaptam a fejem, és próbáltam takargatni magam, de aztán rájöttem, mindegy, úgyis látott már ilyet... Vagy mi.
- Oda adod a pólód? 
- Minek? - röhögött.
- Csak úúgy... Szerinted minek? - kérdeztem unottan, de még mindig nem vágta le. - Nem fogok így aludni! Ráadásul egy ágyba...
- Jóó, oda adom... - röhögött még mindig. Látom kiment belőle a sok pia..
Gyorsan felvettem a pólóját - aminek amúgy nagyon jó illata volt... Úristen, miért szagolgatom a pólóját??? - majd bebújtam a meleg takaró alá, Justól messze.
De Ő közelebb jött. De csak szépen lassan haladt, gondolta nem veszem észre.
- Ne. Csináld. - dünnyögtem a takaró alól.
De tovább jött. 
- JUS... - fordultam meg, csakhogy az arcunk közt kb. 1 mm volt.
- Csak egy.. Puszit... - kérlelt suttogva.
- Nem! - távolodtam el, és visszalöktem a saját 'térfelére'.
Már egészen elaludtam, amikor Justin lekapcsolta a mellette lévő éjjeli lámpát.
Hittem, hogy most már véget vethetek ennek a hosszú éjszakának... De aztán történt még valami. Mert ennyi nem elég..
Justin átkarolt, éreztem lélegzetét a bőrömön. Jó érzés volt, szóval már nem toltam el magamtól. Már csak azért sem mert erőm se volt, és azért sem mert ez így megnyugtatóbb. Igazából, nem tudom mi lesz velünk... Mi csak barátok vagyunk.

***
Ismét, csak azt tudjuk mondani, hogy sajnáljuk.
Nincs időnk, a következő részt nem ígérjük be, egyáltalán nem tudjuk mikor fog jönni, de reméljük lesz ennyi időnk. 
Imádunk írni, nem ez a probléma csak az idő hiányosság. De itt a nyár, lesz időnk!
Reméljük tetszik a rész! :)
Írhattok chaten, esetleg kommentbe véleményt ha szeretnétek. Hálásak lennénk, ha tudnánk tetszik e nektek amit csinálunk! :)

Ui.: Köszönjük azoknak az olvasóknak, akik még itt vannak, és várják a részeket! ♥♥

4. Rész - Lelkizés Justin Bieberrel?!

~ Jennifer szemszöge ~

Beszálltunk Justin Ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.

- Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Mollyval, majd fel is rohantunk a szobámba.

- Na, mit csináljunk? -kérdezte Moll a birodalmamba felérve.

- Hmmm, nézzünk meg egy filmet, aztán majd este kitaláljuk, hogy hogyan szivassuk meg a Bieber gyereket- a mondat második felére már egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.

-Rendben! Uuu, nézzük meg a Tedet- ugrándozott hülyén Molly, amin én csak elmosolyodtam. Már megszoktam tőle, hogy néha úgy viselkedik mint egy 5 éves, de én így szeretem a drága jó barátnőmet.

- Jó, akkor te keresd meg a filmet a neten, addig én hozok pattogatott kukoricát, meg Colat!- adtam ki a parancsot. 10 perc múlva már az ágyamban ültünk és Popcorn zabálás közben bámultuk a filmet.
A film közepén megszólalt Molly telója, ezért leállítottam a filmet és megvártam amíg befejezi a beszélgetést.

- Iiii, jó rendben... megyek... pussz. -s ezzel a mondattal be is fejezte a telefonálást. Szomorú arccal fordult felém, majd megszólalt:

- Bocsiiii, de haza kell mennem, mert apám leesett a létráról és eltörte a lábát és bocsii tény...

- Ugyan, semmi, majd máskor bepótoljuk, és hidd el nem haragszom- nyugtattam meg. 
De felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan lehet éjfél körül leesni egy létráról? Sőt mit keres az apja ilyenkor a létrán?! Na mindegy, eleve furcsa család ez.
 Moll felöltözött, eltette a cuccait,majd odajött hozzam és hosszasan megölelt. (Ezzel szokta kifejezni, hogy ha sajnál valamit..)

-Szia, jó éjt! -köszönt el majd ki is viharzott a szobámból.
Visszaültem az ágyamba és végig néztem a filmet, hát rettentően sokat röhögtem rajta, konkrétan mar sírtam a röhögéstől. 
A film végén megnéztem hány óra van. A telefonom órája 02:32 mutatott.
Arra az elhatározásra jutottam hogy megvalósítom a tervem: Megszivatom Justin Biebert.

Felkeltem az ágyamból és a 'szobája' felé vettem az irányt. Lassan lenyomtam a kilincset és be is nyitottam a szobába. 
Az ágyon feküdt és a telefonját nézte, gondolom, de mivel csak a hátát láttam kicsit közelebb mentem, hogy megnézzem mit is csinál. Az ágy széléhez érve nagyon meglepődtem. Justin sírt... és egy összevágott videót nézett a telefonján.

A videóban egy kutya szerepelt és Ő. Rögtön a legrosszabbra gondoltam és úgy éreztem meg kell vigasztalnom. Tudom hogy nem szeretem de valahogy olyan természetem van hogy ha egy embert sírni látok úgy érzem meg kell vigasztalnom és ilyenkor nem érdekel hogy jóban vagyok e vele vagy sem.
 Lassan felemeltem a kezem és a kezére helyeztem. Úristen milyen izmos karja van!

- Te jó isten Jennyfer mégis mit beszélsz összevissza, barátod van?!- szidott le a bennem lakó kis Jenny.

- Szi..szia- huppokolt bele Justin a köszönésébe- Mit keresel itt?!- érdeklődött összetörve..., a hangján lehetett hallani a szomorúságot.

- Hát úgy indult, hogy megszivatlak -itt egy picit elmosolyodott-, de ebből szerintem egy nagy lelkizés fog kisülni -mondtam egy szomorú mosoly keretébe. -Na mondd, mi történt! Én meghallgatlak!- mosolyogtam rá bátorítás képpen.

- Tudod milyen érzés az, amikor egy olyan érző lényt vesztessz el, akit a legjobban szeretsz, és aki a legjobban megért téged?!- fakadt ki hirtelen Jus- Amikor nem vagy ott vele az utolsó napjain, órájában, percében, másodpercében? Amikor úgy ment el közülünk hogy el se tudtál tőle köszönni? Hogy 2 hónapja nem láttad, nem simogattad meg és ezt már többé meg sem teheted?- fakadt sírva Biebs.

Nem is gondolkodtam szorosan megöleltem és a fülébe suttogtam:

- Igen, tudom hogy milyen érzés, de jobb helyen van... hogyha beteg volt most már nem érez fájdalmat, és most már csak téged, meg a családodat fogja figyelni, és vigyáz rátok... Mindenhova el fog kísérni. A koncertjeidtől kezdve a boltokig mindenhova veled fog menni, mert nem halt meg, ott- mutattam a szívére- ott ÖRÖKRE benned fog élni- hangsúlyoztam ki az örökre szót.

-Köszönöm!- csak ennyit mondott és egy puszit nyomott az arcomra.

- Akarsz róla kicsit mesélni?- kíváncsiskodtam. Juju szeme felcsillant, és egy kicsit boldogabban neki kezdett a mesélésnek:

- Happy volt a neve és ne röhögj, tudom hogy fura a neve de amikor megkaptam olyan boldog volt, Ő is és, Én is és, hát ezt a nevet adtam neki. 8 éves voltam amikor kaptam most 19 vagyok, 11 évet töltöttünk együtt. Sajnos amikor a karrierem beindult, és turnékra jártam, otthon kellett hagynom, és elég keveset foglalkoztam vele... Minden titkomat neki mondtam el és neki beszéltem ki a szívemet, mert tudtam, hogy Ő nem szól vissza hanem megért... Ha volt kutyád gondolom tudod hogy ez milyen dolog. -nézett bele a gyönyörű mogyoróbarna szemével az enyémbe.- Igen, beteg volt... szívbeteg, és ez a betegség vitte el közülünk. -hajtotta le a fejét.

-Igen, tudom milyen. -kezdtem bele szomorúan, és egy könnycsepp csordult végig az arcomon, mindig elsírom magam ha rá gondolok -Hope volt a neve, és mielőtt megkérdezed nem tudom, hogy hogyan jött ez a név, csak úgy jött. 7 éves koromban kaptam és most vagyok 17... Szülinapom után halt meg 2 hónappal...10 évet töltöttünk együtt és Én is neki mondtam el a dolgaimat, mert én is tudtam hogy Ó nem nézz le, nem szól bele. Ő is szívbeteg volt, és Őt is ez vitte el..- fejeztem be a kis mesét. 
Ezt követően rettentően sokat beszéltünk, teljesen jól megértettük egymást.

- Hány óra van?- kérdezte JB.

- 04:45, ideje lenne aludni! -felálltam az ágyáról, s az ajtó felé indultam.. Már nyitottam az ajtót, amikor Justin megszólított:

- Jenny..!

- Hmm?- húztam fel a szemöldökömet

- Köszönöm.. Még egyszer.- rá mosolyogtam, Ő is mosolygott.

- Jó éjt Justin!- köszöntem el tőle, majd elindultam a szobámba aludni. 
Negyed hatig gondolkodtam Justinon. Ezen az ejszakan/hajnalon megváltozott a véleményem róla. Mar nem annak a nagyképű sztárnak néztem. Nem! Nem, Ő a szememben nem egy sztár, hanem egy rendes, átlagos fiú. És erre a mostani beszélgetésünk során jöttem rá, majd szépen lassan lehunytam a szemem és az álom városába csöppentem.

***

Ééés, ahogy mondtuk, itt az új rész!
Hogy tetszik? :)
Nyugodtan jöhetnek a kommentek, hideg-meleg, írhattok chaten is! :))
Nagyon köszönjük az olvasóknak, hogy még itt vannak!♥
A kövi részt már elkezdtük írni, remélem gyorsan tudjuk hozni azt is..:)

Életjel

Nagyon sajnáljuk,

de annyi minden volt az elmúlt időben, hogy semmi időnk nem volt az írásra, pedig gondolkoztunk rajta.

És most, a történésektől eszünkbe jutott, ezt leírhatnánk a blogba, ugyanis rég volt rész.
Köszönjük azoknak akik itt voltak, és várták az irományunkat, maradjatok mert...

...Hamarosan jön az új, remélem várjátok! :)

Puszi, Tami és Viki.

3. Rész - Költözés

~ Jennifer szemszöge ~

- Sziasztok! - puszilt meg apa - Mit csináltok itt? - mosolygott ránk.

- Eljöttünk beszélgetni meg fagyizni... Ti? - kérdeztem.

- Mi tortáért jöttünk... - kezdte Beebs. Na várjunk... Én miért becézgetem?!

- Minek? - vágtam bele a mondatába.

- Majd ha haza jössz meg tudod! - kacsintott apu. Jajj istenem mi lesz még itt...? - Most viszont megyünk is, sziasztok! - köszönt, Justin meg intett egyet, mire Aus is intett neki, majd kiléptek a helységből. 

Ennyi. Apa még csak azt se kérdezte meg, hogy mizújs van kettőnkkel... Pedig mindig megkérdezi. De most csak ment Justinka után. Rosszul vagyok ettől a gyerektől!

Még beszélgettünk egy kicsit Austinnal, aki azt állítja Justin biztos jó fej csak még nem ismertem meg. Aha, biztos, de Ő sem ismeri!!! 

- Na, bocsi Aus, de Én indulok haza... - álltam fel a fehér asztaltól.

- Rendben... De amúgy minden oké...? - kérdezte aggódóan. 

- Persze... - hazudtam. Miért mit kellett volna mondanom? Azt, hogy amióta itt vagyok, apa kész csoda, hogy köszön, vagy mondd egy szót is nekem a kis sztárocskája miatt? Áhh, inkabb kamuztam neki. 

Amikor haza értem bőröndöket találtam az előszobában.

- Ez furcsa. - gondoltam magamban. 

Bementem a nappaliba, ahol anya, apa és "Őfelsége" ült a kanapén, és éppen nevettek valamin. Milyen boldogok együtt...

- Na, ebből nem fog jó kisülni, de nyugi, csak nem cserélik le a saját lányukat egy úgymond "idegenre"...  - próbáltam nyugtatni magam.

- Sziasztok... Mi ez a sok bőrönd...? - kérdeztem aztán beugrott valami. - A nagyi jött!? - kérdeztem boldogabban, hiszen nagyon rég láttam a nagymamámat.

- Ömm... Nem. Jenny figyelj! - kezdte apa. - Nem a nagyi jött... Ha nem... - folytatta bizonytalanul. - Justin költözik ide. - nyögte ki végre.

- H... Hogy... Hogy mi?! - akadtam ki tejesen. - És mégis... Mégis hol fog aludni?!

- A vendégszobába. - vágta rá anyu. - Nyugi, majd biztos jóba lesztek és... - folytatta volna anya de nem hagytak a fejemben motoszkáló kérdések.

- És mégis miért költözne ide??? 

- Mert dolgoznunk kell nagyon sok új zenén, klippeken...

- És nem tudna venni egy házat itt?! Úgy is olyan sok pénze van, mindene meg van, nekem meg elég lenne a családom, de neeeem, Ő - mutattam az elérzékenyült Bieberre - Mindent, de mindent tönkre tesz!!! - hogy is mondjam... Ami a szívemen az a számon, de ez a szüleimnek nem nagyon tetszett.

- Jenny...

- Nem! Nincs Jenny! Nem érdekel! Nem is beszélgettünk szinte mióta itt vagyok, csoda ha rám nézel, apu! Mert nem tudom, neked feltűnt-e, de amióta Justin itt van egy percet se töltesz velem, csak vele! Jó elhiszem, hogy nagy sztár, és most futott be, meg minden de Én ezt már nem viselem el! - fejeztem be a monológomat, majd éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Remek, itt kell nekem mindenki előtt bőgnöm. 

Amikor egy idő után senki nem szólalt meg, fogtam magam, felmentem a szobámba, elővettem a bőröndömet és amilyen gyorsan csak tudtam, be pakoltam a szükségek cuccokat a nagy táskába.

Amikor készen lettem lecipeltem a lépcsőn, felvettem a cipőm és már nyitottam volna az ajtót, de valaki megfogta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte aggódóan anya.

- El. 

- De hova? - kérdezte apa is. Persze, Bieber nem merne ide jönni... Bár nem is vártam. A kis gyáva...

- Hajj - sóhajtottam. - Mollyhoz! - mondtam, majd kitéptem a karom, a gyengéd szorításból és elhagytam a házat.
Minek kell ideköltöztetni ezt a... Ezt a... Áhh, szavak sincsenek rá!
És most anyuékra is mérhetetlenül dühös vagyok! Fontosabb nekik ez a Bieber gyerek mint a  "kislányuk"?! Mi ez már?!
Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy Mollyék háza előtt vagyok. 
Oda álltam az ajtó elé és kopogtam. 
Molly anyukája nyitott ajtót... TÉNYLEG! Moll mondta még, hogy Ők is fagyizni indultak... Huppsz. Na mindegy.
Elmeséltem Molly anyukájának, Bellának - akivel nagyon jóba vagyok - mindent. 
Bell... Mindig olyan volt nekem mint egy pótanyuka. Jóban-rosszban mellettem volt, ha kellett még anyával is szembeszállt miattam. Nagyon szeretem.
- Szóval ki vagy borulva. - állapította meg.
- Ja, ja. Szörnyű, hogy egy sztárocska fontosabb a szüleimnek mint Én...- panaszkodtam.
- Nem fontosabb! - vágott közbe. - Csak együtt dolgoznak apáddal. Tudod... A manager-eknek ez a dolgok... Még akkor is ha apukák. - próbálta fényezni a helyzetet.
- Ja... Persze.
Abban a pillanatban mikor befejeztem a mondatom, nyitódott az ajtó, Moll és Zack lépett be rajta nevetve.
- Sziasztok! - pattantam fel, és öleltem meg Őket.

- Hát Te mit keresel itt...? - lepődött Molly. - Úgy értem... Nem mintha baj lenne de... Most beszéltünk telefonon és... Azok ott... Bőröndök?... Jenny, anya! Mi folyik itt? - nyitotta tágra a szemeit és nevetett fel kínosan.
- Szerintem majd Jennifer elmeséli. - mosolygott rá a lányára Bells.
- Ja... - sóhajtottam.
- Őőő... Köze van ahhoz a bizonyos emberhez akit Moll úgy szeret...? - direkt nem monda ki, hogy Justinhoz. Érzi, hogy vele van baj. Zack már csak ilyen. - Mert ha valami rosszatt tett... Én... Kicsinálom!  - emelte fel a hangját a fiú. Igen. Ő a legjobb fiúbarátom, ezt tudni kell.
- Hát igen... De... Hagyd csak. - mosolyogtam rá.
- Akkor most leülünk a kanapéra és elmondod mi történt, mert Én már nem bírok várni! - türelmetlenkedett Molly.
Elmeséltem nekik, érthetően, hogy mi történt, és nekik is ugyan az a véleményük. Azaz, hogy: Apa dolgozik, és engem jobban szeret mint Justint. 
Persze....
- Szóval Molly... Itt aludhatok?
- Persze! Milyen kérdés ez?! Ide is költözhetsz! - "pattogott" a barátnőm.
- Molly! - szólt közbe Moll anyukája.
- Most mi van? Ha akar... Akkor elférünk, van vendégszoba is meg minden... De nem lesz rá szükségünk mert az Én szobámba alszol, és végig beszélgetjük az éjszakát! - jelentette ki. Erre Én csak elnevettem magam. Imádom!
Szóval felvittük a cuccaimat a szobájába.
Nagyon unatkozunk, ezért úgy döntöttünk bekapcsoljuk Molly laptopját.
Felnéztünk Facebookra, majd Twitterre.
- Őőő... Jenny...
- Igen? - kérdeztem hátra fordulva, mert Én közben a táskámban kutattam a telefonom után.
- Azt hiszem... Justin hiányol. - nyelt egyet.
- Mi?! - mentem oda hozzá.
- Nézd! - mutatott egy Tweetre.

"@justinbieber: @JenniferBraun gyere haza...!"

- Hmm... Írjunk mi is valamit! - jelent meg huncut mosoly az arcomon.
És már Retweeteltünk is.

"@JenniferBraun: @justinbieber Ha Én haza megyek, esküszöm megkeserítem az életed!;)"

- De gonosz vagy! - ütött bele a vállamba Moll. - Amúgy... Héé követ téged!
- Szuper... Biztos anyuék kérték meg a Tweetre is meg a követésre is, hogy haza csábítson... -mondtam kedvetlenül és inkább vissza mentem tovább keresni a mobilomat. - Meg van! - szóltam győztesen amikor végre megtaláltam az alma logós készüléket. Molly ezen csak elnevette magát, Én pedig megnéztem hány SMS-em és nem fogadott hívásom érkezett.
- Uhh. - szóltam. - 24 SMS és 32 nem fogadott hívás. - nevettem fel, majd leraktam az asztalra az iPhone-mat, de ahogy leraktam elkezdett csörögni.
- Ki az? - kérdezte Molly.
- Nem tudom, ismeretlen.
- Vedd fel! - utasított.
- Hahh, jó. - és felvettem.
- Halo?
- Jen!
- Kivel beszélek?
- Őőő... Justin vagyok...
- Várj! Ne folytasd. Leteszem.
- Ne már! Légyszíves! Hallgass meg!
- Pff... Mit akarsz?
- Gyere vissza. Megígérem, hogy békén hagylak, nem szólok hozzád...
- Majd meglátom. De ma biztos Mollynál alszom. Ezt üzenem apáéknak.Ja, és Justin. Ne merj még egyszer Jennek hívni mert átrendezem azt a szupersztár arcocskádat. További szép napot! - mondtam az utolsó mondatot cinikusan, majd leraktam.
- Kegyetlen vagy. - szólalt meg Moo egy kisebb hatás szünet után, aztán egyszerre nevettünk fel.
- Holnap aludj nálunk. Megszívatjuk Biebert. - nevettem fel ördögien.
- De mi lesz ha...
- Nyugi! Ne aggodalmaskodj!
- De Én szeretem Őt...
- Hahh! Molly, nyugi már!!! Úgy is rá fog jönni, hogy Én találtam ki. Nyugalom. - kacsintottam rá.
Még nagyon sokat beszélgettünk, hajnali 4 órakor döntöttünk úgy, hogy alszunk. 

Másnap reggel - vagy inkább délután - lebaktattunk a konyhába enni.
Eszegettük a müzlinket amikor csengettek.
Molly ment ajtót nyitni, Bella elment dolgozni.
- Áááá! - hallottam sikítást az ajtóból, szóval egyből oda rohantam. Ez a látvány... Blee.
- Őőő... Sziasztok. - mosolygott... Justin. Persze, hogy Ő! Ki más?!
- Ááááááá!!! - üvöltözött még hangosabban Moll és rávetette magát az ajtóban álló fiúra aki majdnem hátra esett.
- Inkább menjünk be mert nem egy fotós van a kapuban... - szedte le magáról Bieber a barátnőmet.
- Mit keresel itt? - kérdeztem flegmán és neki támaszkodtam a falnak.
- Engem küldtek el érted. - köpte a szavakat. Aha, szóval így játszunk.
- Mi még reggelizünk. És Molly ma nálunk alszik.
Majd vissza mentünk és folytattuk tovább az evést, miközben Én farkasszemet néztem a velem szembe leülő sztárral.
- Ömm... Akkor... Én felmegyek és... Össze szedem a cuccaimat... És... Ne csináljatok semmi hülyeséget! - hagyott ott Molly.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyibe hagyom, hogy szétszeded a családom. - mosolyogtam ördögien miközben felálltam az asztaltól. Cselekdetemet Ő is követte.
- Kezdődjék a játék. - mosolyodott el Ő is gonoszan, majd jó közel jött hozzám.
- Nem félek tőled.
- Biztos? - jött még közelebb.
- Kész... Őőő... Megzavartam valamit? - rohant le a lépcsőn Moll majd elég zavarodott arcot vágott amikor meglátott minket.
- Nem. - azzal a lendülettel elléptem tőle és az ajtóhoz siettem.
- Induljunk! - üvöltöttem el magam és kiszáguldtam az ajtón, nyomomban Mollyval és Justinnal, aki megint stírölt. Hmm... Jól kezdődik.
Beszálltunk Justin ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.

***
Hát ez lenne a 3. Rész!:) Hogy tetszik?;)
Kommentek jöhetnek, mondjatok véleményt, jöhet hideg-meleg!:)
Valószínűleg a 4. Rész csak jövőhéten jön valamikor, de nem ígérünk semmit, mert ugye megint kezdődik a suli... 
Szóval... Igen.:D

2. Rész - Kellemetlen meglepetés

~ Jennifer szemszöge ~

Arra keltem fel szép álmaimból, hogy lent valakik nagyban vitatkoznak.

Erőt gyűjtöttem, majd kikászálódtam az ágyból, kimentem a lépcsőhöz és leordítottam.

- Nem tudtok halkabban vitázni?! - kérdeztem de semmi választ nem kaptam, ezért lementem a lépcsőn a földszintre.

- Hahó! Nem lehetne csendesebben vitatkozni? Egyesek aludni szeretnének! - közöltem flegmán.

- Jenny, azonnal menj fel a szobádba és vegyél fel valamit! - hallottam meg apám utasító hangját. - Jennifer! - szólt komolyabban apa, amikor látta, hogy nem nagyon érdekel mit beszél. - Nem látod, hogy vendég van nálunk?

Igen. És akkor megpillantottam az egyik legutáltabb személyt - legalábbis az Én 'világomba' - ahogy épp kidülledt szemekkel néz, miközben Én egy száll  melltartóban, és bugyiban állok előtte. Kicsit sem volt ciki...

- Bocs már! Amúgy apu... Rászólnál a híres kis Justin Bieberre, hogy ne stírőlje a Te pici lányodat? Kösz! - majd fogtam magam és feltrappoltam a szobámba.

Komolyan mondom, ilyen nincs! 

Mi az, hogy tök látványosan bámul, és amikor szólók tovább csinálja?! 

Hisz Ő bármit megtehet... AHA, PERSZE! Ez pont nem így megy!

Közben hallottam, hogy apu hív, hogy kérjek bocsánatot, de ettől még dühösebb lettem. 

Miért nekem kéne bocsánatot kérnem?!

Idegességemben inkább felhívtam Mollyt, aki egyből fel is vette a telefont.

- Na mizu csajszi?  - szólt bele a kagylóba a legjobb barátnőm.

- Hogy mizu? Hogy mi újság?! Újság van az asztalon, ami fölött ott ül a kis Mr. Én-vagyok-a-tökéletes-és-mindent-megtehetek-szupersztár!

- Oké... Akkor most érthetően. 

- Jó. Bocsi, csak nagyon ideges lettem. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

- Rendben. De most már nyugodj meg, és mondd el RÖVIDEN, hogy mi történt, mert Zack már itt van és indulnánk fagyizni... - hangsúlyozta ki a 'röviden' szót.

- Na. Röviden csupán csak annyi történt, hogy Justinka végig stírőlt, miközben rajtam csak fehérnemű volt! - lettem újra ideges.

- Mi? Milyen Justinka?

- Bíbőr.

- Neee!!! - sikított Moll. - Jus... Justin Bieber?! Ott... Ott van ná... Nálatok?! - dadogott. Sajnos Molly Belieber - vagy mi - szóval megőrül Bieberért. Én viszont ennek kevésbé örülök... Ráadásul múltkor egy koncertre is elakart vinni, de végül Zackel ment. Őszintén sajnáltam Őt, de Én legalább megúsztam. Haha.

- Pff... Igen. - tértem vissza a gondolataimból.

- Úristen!!!... Azonnal átmegyek!

- Inkább ne mert apa és Mr. Tökély továbbra is azon vitáznak, hogy milyen legyen az új klipp...

- Ohh... - szomorodott el. - Hát az kér, de valamikor átmegyek amikor Ő is ott van, az biztos! - jelentette ki magabiztosan a barátnőm.

Majd gyorsan elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.

Ledőltem az ágyamra és hirtelen eszembe jutott az egyik ismerősöm, akivel már rég nem találkoztam, ezért felhívtam.

Csöng, csöng, csöng...

- Hello Jenny. Mizu? - vette fel végre a mobilját.

- Hali. - köszöntem vissza boldogan. - Semmi érdekes, csak arra gondoltam talizhatnánk. Mit szólsz?

- Oké. Mikor? - kérdezte kíváncsian.

- Olyan... - töprengtem. - Egy óra múlva ráérsz? 

- Aha, persze, az jó. - adta meg válaszát.

- Okés, akkor egy óra múlva találkozzunk a parkban... A szokásos helyünkön. - mondtam el a találka helyszínét.

- Rendben, szia!

- Szia drága! - köszöntem Én is, majd leraktam a készüléket.

Gyorsan elmentem fürdeni meg hajat mosni, 20 perc alatt végeztem is, ezért a hajamat megszárítottam, majd kivasaltam.

A sminkemet nem vittem túlzásba, csak egy kis szempillaspirált, szemhéjtust és szájfényt használtam.

Mivel kint hét ágra sütött a nap, ezért egy virágmintás koktélruhát vettem fel, fehér magassarkúval, és a ruhámhoz illő táskával. 

A kistáksába beledobáltam a telómat, a szájfényemet, némi pénzt és a lakáskulcsomat.

- Elmentem, majd jövök! - kiabáltam be az étkezőbe, ahol még mindig veszekedtek a díszleteken.

Szép lassan sétáltam a parkig, hiszen csak egy saroknyira volt tőlünk.

Amikor oda értem, láttam, hogy a barátom már a padon ül, és nyomkodja a telefonját.

- Szia Austin! - köszöntem a kockuló fiúnak.

- Szia! - köszöntöttük egymást egy hosszú csókkal. 

- Megyünk fagyizni? - kérdeztem, mivel idén nyáron még nem is ettem fagyit.

- Aham. - vágta rá egyből.

Kézen fogva elsétáltünk a cukrászdához, ahol ettünk 3-3 gombóc fagyit.

Leültünk egy asztalhoz, és békésen beszélgettünk, míg valaki, jobban mondva valakik, be nem toppantak a cuki ajtaján.

- Hát ezt nem hiszem el! - akadtam ki.

- Hé, Jenny az ott nem az apukád... Justin Bieberrel? - hunyorított.

De bizony Ők voltak, integettek is, mire Aus vissza is integetett. A jól nevelt 'kisfiú'...

Azt hiszem engem nem vettek észre...Vagy mégis?! Mivel apám és az újdonsült sztár felénk tartott.

- Na, ennél jobb nem is lehetne a napom! - fújtattam idegesen majd ledőltem az asztalra. Na én  nem vagyok a jól nevelt 'kislány'.

Annak mondjuk örültem volna ha apa egyedül jön, de így, hogy itt van ez a talpnyaló, na így már nem.

***

Na, ez a rész hosszabb lett.:D

Nagyon örülnénk pár kommentnek, hogy tudjuk tetszik e a történet, vagy esetleg írhattok chaten is...:)

Mondjuk még eléggé az elején járunk de...:) Na, szóval remélem értitek.:D

Hamarosan jön a 3.Rész is, reméljük várjátok!;)

1. Rész - Az Utazás

~ Jennifer szemszöge ~

Pár perc és leszáll a gépem Miamiban. 

Már várom, hogy egy év után, újra lássam anyát és apát.

Amikor leszálltam egyből egy paparazzi sereg fogadott a reptér közepén.

- Mit is vártam? - motyogtam magamba.

Két bőrönddel a kezemben próbáltam kijutni a nagy tömegből, majd mikor végre sikerült is, megpillantottam apu kocsiját.

Két puszival köszöntöttem apát és anyát, majd elindultunk haza.

Magyar ország szép hely, de azért hiányzott Amerika, az olyan... Más.

Nagyjából elmeséltem, hogy milyen divat bemutatókon és fotózásokon vettem részt, amit mellesleg a TV-ben is adtak.
Az út gyorsan eltelt, sokat beszéltem, és már amúgy is elfáradtam, szóval amikor haza értünk egyből felszaladtam a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd egy száll fehérneműben lefeküdtem aludni.
Hosszú és fárasztó napom volt, és ennek még korán sincs vége...

***
Bocsi, hogy ez ilyen rövid lett, de ez olyan bevezető rész az elején, hogy nagyjából tudjátok milyen Jenny élete.
A következő részt, hosszabra írtuk, hamarosan fel is kerül.
Reméljük tetszik a blog!:)♥