2014. június 11., szerda

5. Rész - Barátok vagyunk?

~ Jennifer szemszöge ~

Boldogan keltem. 
Hope-pal álmodtam. Amióta elment közülünk nem álmodtam vele. Nagyon hiányzik. Az álomban találkoztunk, és megint játszottunk, úgy mint régen. Boldognak tűnt, és ez megnyugtatott, hisz ezek szerint jó helyen van, és nem fáj semmije. A halála előtt rettentően szenvedett, nagyon fájt mindene és nem bírta tovább. Este elment aludni, de reggel már nem kelt fel többé. Az emlékek hatására könnyek gyűltek a szemembe és ki is csordultak onnan. 
Az órám reggel 7 órát mutatott.
- Remek, aludtam két órát- morcoskodtam magamban. 
Kint kellemes idő volt, így úgy döntöttem, hogy lemegyek az udvarunkra. 
Lassan kiosontam a szobámból, majd onnan le a földszintre és onnan ki az udvarra. Szerencsére nem keltettem fel senkit. 
Kint leültem a nyugágyra és néztem a medencében hullámzó vizet. 
Hirtelen valaki felkapott az ölébe és behajított a langyos medence vizébe. Dühösen rúgtam fel magam a víz felszínére, majd megpillantottam azt az idiótát, aki bedobott a vízbe.
- Ó... Jó reggelt Justin!- kezdtem nyájas hangon, kedvesen és közben kimásztam a vízből.
-Szia- nézett rám furán és talán egy kicsit meg is ijedt. 
Ó, hát van félni valója.
Hirtelen megfogtam a medence szélén heverő slagot és lelocsoltam vele. 
Negyed órán át kergettük egymást a kerti slaggal, és mikor már mind ketten kifáradtunk, elfeküdtünk a vizessé vált gyepen.
Justin pár perc után felült, és rám nézett.
- Barátok vagyunk? - kérdezte cukin... Mint az oviban!
Felnevettem.
- Igen Justin, azok vagyunk. - ültem fel Én is és megöleltem. - Félreismertelek. - mosolyogtam rá, majd Ő is vissza mosolygott.
- Ti meg mit csináltok itt kint? - sétált oda hozzánk anyu.
- Beszélgetünk, anya.
- Mióta vagytok fent?
- 7 óta. - Justin is bólogatott.
- Ömm.. Megkérdezhetem, hogy mit csináltatok háromnegyed öt-kor?! - Jus-sal egyből egymásra néztünk.
- Semmit! - válaszoltunk egyszerre, mire anya bevágott egy sejtelmes fejet.
- Aha.. Oké. Reggelit? Sütök palacsintát! - mosolygott majd besietett.
- Uraamisten.. - röhögtünk fel.
Reggeli után felmentem és a már megszáradt fürdőruhámat levettem, és felvettem helyette valami normálisat.
Már gomboltam be a nadrágom amikor észrevettem, hogy valami nem jó. Mivel a nadrágomra rá volt írva valami. Filctollal. JB. Na ez most komoly?!
- JUSTIN BIEBER TE IDIÓTA EZ A KEDVENC NADRÁGOM MI AZ ISTENT... - rontottam le az emeletről, majd megláttam Austint az asztalnál ülni, és inkább nem fejeztem be a mondatom. - Ömm... izé. Szia Austin! - mosolyogtam mint egy idióta. - Justin... Ezt nem úszod meg... - röhögtem rá kínosan az asztaltól éppen felálló énekesre.
- Áhh, majd este az ágyban. Meséltem Austinnak, hogy milyen szép esténk volt tegnap is... - Na itt, ennél a pontnál egy olyan zsibit adtam neki, hogy legalább 8 óra kell ahhoz, hogy újra megmozdíthassa a kezét.
- Jenny... Ugye ezt csak poénnak szánta..?
- Persze! Ne higgy neki! Nagyon hülye... - mosolyogtam, majd megcsókoltam Austint.
- Oké. - mosolygott Ő is. - Azért jöttem, hogy szóljak este buli lesz a Clubba..Gondoltam elmehetnénk...
- Buli? Jól hangzik, megyünk! - sétált el mellettünk Beebs. Ez már megint itt van?!
- Ömm.. Oké. Mehetünk. - válaszoltam én is Ausnak.
- Szuper... Akkor megyek is, szólok Mollyéknak is... Este érted... Vagyis értetek jövök. - adott szájra puszit majd elment.
- Istenem. Justin, te állat! - röhögtem.
A nap további elég unalmasan telt, Justinnal megnéztünk egy filmet és popcornt eszegettünk, aztán a film végén énekeltük a film zenéjét...Most miért ne? Vicces volt!
Este 6-kor pedig mindketten elkezdtünk készülődni: Fürdés, hajmosás, smink, ruha kiválasztása, stb.
7:30-ra készen is lettünk, egyszerre léptünk ki J-vel a szobánkból.
- Hmm, igazán jól néz ki ma Mr. Bieber.
- Maga se panaszkodhat Mrs. Braun. - Majd mindketten felnevettünk. Mi tagadás, nem vagyunk normálisak.
7:45-kor Aus már csengetett is, bepattantunk a BMW-jébe és pár perc alatt már a Clubb-nál voltunk, ahol Justin Sellel találkozott.
- Gyere! Gyere már! Na! Jenn! Csak bemutatlak.. Gyere.... - kérlelt Justin.
- Jó, jó megyek! - adtam fel a 'küzdelmet'.
Oda siettünk Selenához - aki amúgy írtó jó fej, nem tudom miért paráztam - és a buli további részében hármasba iszogattunk, és táncoltunk.
A buli olyan hajnali egy körül igazán kezdett eldurvulni. Mindenhol ittas sztárocskák járkáltak, néhányan a földön aludtak (?) mások pedig még javában táncoltak, mikor azt se tudták hol vannak.
Már éppen mentem volna ki egy kicsit levegőzni amikor egy vadállat neki nyomott a falnak.
És az a vadállat bizony Justin Bieber volt.
- Hmm, mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy, cica? - kérdezte perverzen.
- Öhhm, Justiin, szerintem egy kicsit... Egy kicsit sokat ittál... - próbáltam kibújni erős kezei közül, de az nem engedett. Ajajj, ennek nem lesz jó vége..
- Nem értem... Eddig, hogy nem vettem észre? - röhögött magán. - Kicsit át kéne gondolnom a dolgokat. Nem kellett volna össze jönnöm azzal a kur...
- JUSTIN! Állj le.. - motyogtam kínosan.
- Miééért? Nem tetszik...? - kérdezte, szája már a nyakamnál volt, éreztem ahogy elkezdi puszilgatni majd vadul szívni kezdte. 
Oké, nem mondom, hogy nem élveztem, de mégis csak barátnője van, és mégis csak Ő a nagy JB.
Uhh, ennek - ahogy érzem - ott lesz a nyoma...
- JUSTIN, most már tényleg... - és nem tudtam kimondani mert bizony befogta a számat. De nem akármivel. AZ Ő SZÁJÁVAL!
JUSTIN BIEBER LESMÁROLT. 
Akaratom ellenére is, vissza csókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Fogalmam sincs, de nagyon bánni fogom, az biztos.
- Justin... Te..? - kocogtatta meg Jus vállát Selena (!) - Te mit csinálsz?! - akadt ki teljesen. - Te is! Te szajha! Hogy merted ezt megtenni? - Sel már indult, hogy megtépjen, vagy megverjen, vaaagy... Nem tudom, de szerencsére - vagy nem szerencsére - akkor érkezett Austin a 'körünkbe'.
- Na ennek most véget vetünk ... - fogta vissza Selenát. - Én most haza viszem. - közölte.
- Te. - mutatott rám, mint egy útszélire... - Vidd el innen ezt a seggfejet. - parancsolta. (!)
- Ja! - kapott a fejéhez - Szerintem ezt a kapcsolatot szüneteltessük.. - erőltetett egy mosolyt az arcára rám nézve, majd kisétált a dühtől fortyogó Selenával. 
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek Justinnal, így bizony haza nem vihetem... Anyámék kinyírják. És engem is.
- Hé, Justiiin... - simogattam a földön fekvő fiút. - Van nálad pénz?
- Öhhm, ja.. - válaszolt rekedtesen. - Tessék. 
- Ömm, na kössz ennyi nem kell.. - nyomtam vissza a kezébe 70 dollárt. 
- Gyere, megyünk! - rángattam fel Justint, majd nehezen de elsétáltunk a legközelebbi szállodához és csak reméltem, hogy nem fog észre venni egy csapat őrjöngő tinilány, ahogy vonszolom a bálványukat. Mondjuk ez hajnali 3 körül természetesen nem fordult elő.
Kivettem egy átlagos hotel szobát, semmi extra és lefektettem Justint.
Én elmentem, gyorsan lezuhanyoztam... Oké ez nem igaz. Szerintem másfél órát állhattam a meleg víz alatt, de végig kellett gondolnom a dolgaimat.
Austin, Selena, Justin, csók, buli, anyáék.
Amikor befejeztem a fürdést csak egy száll fehérneműbe mentem ki, gondolván J már úgyis alszik. 
- Hmm, így fogsz aludni?
A hangjára egyből felkaptam a fejem, és próbáltam takargatni magam, de aztán rájöttem, mindegy, úgyis látott már ilyet... Vagy mi.
- Oda adod a pólód? 
- Minek? - röhögött.
- Csak úúgy... Szerinted minek? - kérdeztem unottan, de még mindig nem vágta le. - Nem fogok így aludni! Ráadásul egy ágyba...
- Jóó, oda adom... - röhögött még mindig. Látom kiment belőle a sok pia..
Gyorsan felvettem a pólóját - aminek amúgy nagyon jó illata volt... Úristen, miért szagolgatom a pólóját??? - majd bebújtam a meleg takaró alá, Justól messze.
De Ő közelebb jött. De csak szépen lassan haladt, gondolta nem veszem észre.
- Ne. Csináld. - dünnyögtem a takaró alól.
De tovább jött. 
- JUS... - fordultam meg, csakhogy az arcunk közt kb. 1 mm volt.
- Csak egy.. Puszit... - kérlelt suttogva.
- Nem! - távolodtam el, és visszalöktem a saját 'térfelére'.
Már egészen elaludtam, amikor Justin lekapcsolta a mellette lévő éjjeli lámpát.
Hittem, hogy most már véget vethetek ennek a hosszú éjszakának... De aztán történt még valami. Mert ennyi nem elég..
Justin átkarolt, éreztem lélegzetét a bőrömön. Jó érzés volt, szóval már nem toltam el magamtól. Már csak azért sem mert erőm se volt, és azért sem mert ez így megnyugtatóbb. Igazából, nem tudom mi lesz velünk... Mi csak barátok vagyunk.

***
Ismét, csak azt tudjuk mondani, hogy sajnáljuk.
Nincs időnk, a következő részt nem ígérjük be, egyáltalán nem tudjuk mikor fog jönni, de reméljük lesz ennyi időnk. 
Imádunk írni, nem ez a probléma csak az idő hiányosság. De itt a nyár, lesz időnk!
Reméljük tetszik a rész! :)
Írhattok chaten, esetleg kommentbe véleményt ha szeretnétek. Hálásak lennénk, ha tudnánk tetszik e nektek amit csinálunk! :)

Ui.: Köszönjük azoknak az olvasóknak, akik még itt vannak, és várják a részeket! ♥♥

2014. február 28., péntek

4. Rész - Lelkizés Justin Bieberrel?!

~ Jennifer szemszöge ~

Beszálltunk Justin Ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.
- Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Mollyval, majd fel is rohantunk a szobámba.
- Na, mit csináljunk? -kérdezte Moll a birodalmamba felérve.
- Hmmm, nézzünk meg egy filmet, aztán majd este kitaláljuk, hogy hogyan szivassuk meg a Bieber gyereket- a mondat második felére már egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.
-Rendben! Uuu, nézzük meg a Tedet- ugrándozott hülyén Molly, amin én csak elmosolyodtam. Már megszoktam tőle, hogy néha úgy viselkedik mint egy 5 éves, de én így szeretem a drága jó barátnőmet.
- Jó, akkor te keresd meg a filmet a neten, addig én hozok pattogatott kukoricát, meg Colat!- adtam ki a parancsot. 10 perc múlva már az ágyamban ültünk és Popcorn zabálás közben bámultuk a filmet.
A film közepén megszólalt Molly telója, ezért leállítottam a filmet és megvártam amíg befejezi a beszélgetést.
- Iiii, jó rendben... megyek... pussz. -s ezzel a mondattal be is fejezte a telefonálást. Szomorú arccal fordult felém, majd megszólalt:
- Bocsiiii, de haza kell mennem, mert apám leesett a létráról és eltörte a lábát és bocsii tény...
- Ugyan, semmi, majd máskor bepótoljuk, és hidd el nem haragszom- nyugtattam meg. 
De felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan lehet éjfél körül leesni egy létráról? Sőt mit keres az apja ilyenkor a létrán?! Na mindegy, eleve furcsa család ez.
 Moll felöltözött, eltette a cuccait,majd odajött hozzam és hosszasan megölelt. (Ezzel szokta kifejezni, hogy ha sajnál valamit..)
-Szia, jó éjt! -köszönt el majd ki is viharzott a szobámból.
Visszaültem az ágyamba és végig néztem a filmet, hát rettentően sokat röhögtem rajta, konkrétan mar sírtam a röhögéstől. 
A film végén megnéztem hány óra van. A telefonom órája 02:32 mutatott.
Arra az elhatározásra jutottam hogy megvalósítom a tervem: Megszivatom Justin Biebert.
Felkeltem az ágyamból és a 'szobája' felé vettem az irányt. Lassan lenyomtam a kilincset és be is nyitottam a szobába. 
Az ágyon feküdt és a telefonját nézte, gondolom, de mivel csak a hátát láttam kicsit közelebb mentem, hogy megnézzem mit is csinál. Az ágy széléhez érve nagyon meglepődtem. Justin sírt... és egy összevágott videót nézett a telefonján.
A videóban egy kutya szerepelt és Ő. Rögtön a legrosszabbra gondoltam és úgy éreztem meg kell vigasztalnom. Tudom hogy nem szeretem de valahogy olyan természetem van hogy ha egy embert sírni látok úgy érzem meg kell vigasztalnom és ilyenkor nem érdekel hogy jóban vagyok e vele vagy sem.
 Lassan felemeltem a kezem és a kezére helyeztem. Úristen milyen izmos karja van!
- Te jó isten Jennyfer mégis mit beszélsz összevissza, barátod van?!- szidott le a bennem lakó kis Jenny.
- Szi..szia- huppokolt bele Justin a köszönésébe- Mit keresel itt?!- érdeklődött összetörve..., a hangján lehetett hallani a szomorúságot.
- Hát úgy indult, hogy megszivatlak -itt egy picit elmosolyodott-, de ebből szerintem egy nagy lelkizés fog kisülni -mondtam egy szomorú mosoly keretébe. -Na mondd, mi történt! Én meghallgatlak!- mosolyogtam rá bátorítás képpen.
- Tudod milyen érzés az, amikor egy olyan érző lényt vesztessz el, akit a legjobban szeretsz, és aki a legjobban megért téged?!- fakadt ki hirtelen Jus- Amikor nem vagy ott vele az utolsó napjain, órájában, percében, másodpercében? Amikor úgy ment el közülünk hogy el se tudtál tőle köszönni? Hogy 2 hónapja nem láttad, nem simogattad meg és ezt már többé meg sem teheted?- fakadt sírva Biebs.
Nem is gondolkodtam szorosan megöleltem és a fülébe suttogtam:
- Igen, tudom hogy milyen érzés, de jobb helyen van... hogyha beteg volt most már nem érez fájdalmat, és most már csak téged, meg a családodat fogja figyelni, és vigyáz rátok... Mindenhova el fog kísérni. A koncertjeidtől kezdve a boltokig mindenhova veled fog menni, mert nem halt meg, ott- mutattam a szívére- ott ÖRÖKRE benned fog élni- hangsúlyoztam ki az örökre szót.
-Köszönöm!- csak ennyit mondott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Akarsz róla kicsit mesélni?- kíváncsiskodtam. Juju szeme felcsillant, és egy kicsit boldogabban neki kezdett a mesélésnek:
- Happy volt a neve és ne röhögj, tudom hogy fura a neve de amikor megkaptam olyan boldog volt, Ő is és, Én is és, hát ezt a nevet adtam neki. 8 éves voltam amikor kaptam most 19 vagyok, 11 évet töltöttünk együtt. Sajnos amikor a karrierem beindult, és turnékra jártam, otthon kellett hagynom, és elég keveset foglalkoztam vele... Minden titkomat neki mondtam el és neki beszéltem ki a szívemet, mert tudtam, hogy Ő nem szól vissza hanem megért... Ha volt kutyád gondolom tudod hogy ez milyen dolog. -nézett bele a gyönyörű mogyoróbarna szemével az enyémbe.- Igen, beteg volt... szívbeteg, és ez a betegség vitte el közülünk. -hajtotta le a fejét.
-Igen, tudom milyen. -kezdtem bele szomorúan, és egy könnycsepp csordult végig az arcomon, mindig elsírom magam ha rá gondolok -Hope volt a neve, és mielőtt megkérdezed nem tudom, hogy hogyan jött ez a név, csak úgy jött. 7 éves koromban kaptam és most vagyok 17... Szülinapom után halt meg 2 hónappal...10 évet töltöttünk együtt és Én is neki mondtam el a dolgaimat, mert én is tudtam hogy Ó nem nézz le, nem szól bele. Ő is szívbeteg volt, és Őt is ez vitte el..- fejeztem be a kis mesét. 
Ezt követően rettentően sokat beszéltünk, teljesen jól megértettük egymást.
- Hány óra van?- kérdezte JB.
- 04:45, ideje lenne aludni! -felálltam az ágyáról, s az ajtó felé indultam.. Már nyitottam az ajtót, amikor Justin megszólított:
- Jenny..!
- Hmm?- húztam fel a szemöldökömet
- Köszönöm.. Még egyszer.- rá mosolyogtam, Ő is mosolygott.
- Jó éjt Justin!- köszöntem el tőle, majd elindultam a szobámba aludni. 
Negyed hatig gondolkodtam Justinon. Ezen az ejszakan/hajnalon megváltozott a véleményem róla. Mar nem annak a nagyképű sztárnak néztem. Nem! Nem, Ő a szememben nem egy sztár, hanem egy rendes, átlagos fiú. És erre a mostani beszélgetésünk során jöttem rá, majd szépen lassan lehunytam a szemem és az álom városába csöppentem.

***

Ééés, ahogy mondtuk, itt az új rész!
Hogy tetszik? :)
Nyugodtan jöhetnek a kommentek, hideg-meleg, írhattok chaten is! :))
Nagyon köszönjük az olvasóknak, hogy még itt vannak!♥
A kövi részt már elkezdtük írni, remélem gyorsan tudjuk hozni azt is..:)

Életjel

Nagyon sajnáljuk,
de annyi minden volt az elmúlt időben, hogy semmi időnk nem volt az írásra, pedig gondolkoztunk rajta.
És most, a történésektől eszünkbe jutott, ezt leírhatnánk a blogba, ugyanis rég volt rész.
Köszönjük azoknak akik itt voltak, és várták az irományunkat, maradjatok mert...
...Hamarosan jön az új, remélem várjátok! :)

Puszi, Tami és Viki.