2014. június 11., szerda

5. Rész - Barátok vagyunk?

~ Jennifer szemszöge ~

Boldogan keltem. 
Hope-pal álmodtam. Amióta elment közülünk nem álmodtam vele. Nagyon hiányzik. Az álomban találkoztunk, és megint játszottunk, úgy mint régen. Boldognak tűnt, és ez megnyugtatott, hisz ezek szerint jó helyen van, és nem fáj semmije. A halála előtt rettentően szenvedett, nagyon fájt mindene és nem bírta tovább. Este elment aludni, de reggel már nem kelt fel többé. Az emlékek hatására könnyek gyűltek a szemembe és ki is csordultak onnan. 
Az órám reggel 7 órát mutatott.
- Remek, aludtam két órát- morcoskodtam magamban. 
Kint kellemes idő volt, így úgy döntöttem, hogy lemegyek az udvarunkra. 
Lassan kiosontam a szobámból, majd onnan le a földszintre és onnan ki az udvarra. Szerencsére nem keltettem fel senkit. 
Kint leültem a nyugágyra és néztem a medencében hullámzó vizet. 
Hirtelen valaki felkapott az ölébe és behajított a langyos medence vizébe. Dühösen rúgtam fel magam a víz felszínére, majd megpillantottam azt az idiótát, aki bedobott a vízbe.
- Ó... Jó reggelt Justin!- kezdtem nyájas hangon, kedvesen és közben kimásztam a vízből.
-Szia- nézett rám furán és talán egy kicsit meg is ijedt. 
Ó, hát van félni valója.
Hirtelen megfogtam a medence szélén heverő slagot és lelocsoltam vele. 
Negyed órán át kergettük egymást a kerti slaggal, és mikor már mind ketten kifáradtunk, elfeküdtünk a vizessé vált gyepen.
Justin pár perc után felült, és rám nézett.
- Barátok vagyunk? - kérdezte cukin... Mint az oviban!
Felnevettem.
- Igen Justin, azok vagyunk. - ültem fel Én is és megöleltem. - Félreismertelek. - mosolyogtam rá, majd Ő is vissza mosolygott.
- Ti meg mit csináltok itt kint? - sétált oda hozzánk anyu.
- Beszélgetünk, anya.
- Mióta vagytok fent?
- 7 óta. - Justin is bólogatott.
- Ömm.. Megkérdezhetem, hogy mit csináltatok háromnegyed öt-kor?! - Jus-sal egyből egymásra néztünk.
- Semmit! - válaszoltunk egyszerre, mire anya bevágott egy sejtelmes fejet.
- Aha.. Oké. Reggelit? Sütök palacsintát! - mosolygott majd besietett.
- Uraamisten.. - röhögtünk fel.
Reggeli után felmentem és a már megszáradt fürdőruhámat levettem, és felvettem helyette valami normálisat.
Már gomboltam be a nadrágom amikor észrevettem, hogy valami nem jó. Mivel a nadrágomra rá volt írva valami. Filctollal. JB. Na ez most komoly?!
- JUSTIN BIEBER TE IDIÓTA EZ A KEDVENC NADRÁGOM MI AZ ISTENT... - rontottam le az emeletről, majd megláttam Austint az asztalnál ülni, és inkább nem fejeztem be a mondatom. - Ömm... izé. Szia Austin! - mosolyogtam mint egy idióta. - Justin... Ezt nem úszod meg... - röhögtem rá kínosan az asztaltól éppen felálló énekesre.
- Áhh, majd este az ágyban. Meséltem Austinnak, hogy milyen szép esténk volt tegnap is... - Na itt, ennél a pontnál egy olyan zsibit adtam neki, hogy legalább 8 óra kell ahhoz, hogy újra megmozdíthassa a kezét.
- Jenny... Ugye ezt csak poénnak szánta..?
- Persze! Ne higgy neki! Nagyon hülye... - mosolyogtam, majd megcsókoltam Austint.
- Oké. - mosolygott Ő is. - Azért jöttem, hogy szóljak este buli lesz a Clubba..Gondoltam elmehetnénk...
- Buli? Jól hangzik, megyünk! - sétált el mellettünk Beebs. Ez már megint itt van?!
- Ömm.. Oké. Mehetünk. - válaszoltam én is Ausnak.
- Szuper... Akkor megyek is, szólok Mollyéknak is... Este érted... Vagyis értetek jövök. - adott szájra puszit majd elment.
- Istenem. Justin, te állat! - röhögtem.
A nap további elég unalmasan telt, Justinnal megnéztünk egy filmet és popcornt eszegettünk, aztán a film végén énekeltük a film zenéjét...Most miért ne? Vicces volt!
Este 6-kor pedig mindketten elkezdtünk készülődni: Fürdés, hajmosás, smink, ruha kiválasztása, stb.
7:30-ra készen is lettünk, egyszerre léptünk ki J-vel a szobánkból.
- Hmm, igazán jól néz ki ma Mr. Bieber.
- Maga se panaszkodhat Mrs. Braun. - Majd mindketten felnevettünk. Mi tagadás, nem vagyunk normálisak.
7:45-kor Aus már csengetett is, bepattantunk a BMW-jébe és pár perc alatt már a Clubb-nál voltunk, ahol Justin Sellel találkozott.
- Gyere! Gyere már! Na! Jenn! Csak bemutatlak.. Gyere.... - kérlelt Justin.
- Jó, jó megyek! - adtam fel a 'küzdelmet'.
Oda siettünk Selenához - aki amúgy írtó jó fej, nem tudom miért paráztam - és a buli további részében hármasba iszogattunk, és táncoltunk.
A buli olyan hajnali egy körül igazán kezdett eldurvulni. Mindenhol ittas sztárocskák járkáltak, néhányan a földön aludtak (?) mások pedig még javában táncoltak, mikor azt se tudták hol vannak.
Már éppen mentem volna ki egy kicsit levegőzni amikor egy vadállat neki nyomott a falnak.
És az a vadállat bizony Justin Bieber volt.
- Hmm, mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy, cica? - kérdezte perverzen.
- Öhhm, Justiin, szerintem egy kicsit... Egy kicsit sokat ittál... - próbáltam kibújni erős kezei közül, de az nem engedett. Ajajj, ennek nem lesz jó vége..
- Nem értem... Eddig, hogy nem vettem észre? - röhögött magán. - Kicsit át kéne gondolnom a dolgokat. Nem kellett volna össze jönnöm azzal a kur...
- JUSTIN! Állj le.. - motyogtam kínosan.
- Miééért? Nem tetszik...? - kérdezte, szája már a nyakamnál volt, éreztem ahogy elkezdi puszilgatni majd vadul szívni kezdte. 
Oké, nem mondom, hogy nem élveztem, de mégis csak barátnője van, és mégis csak Ő a nagy JB.
Uhh, ennek - ahogy érzem - ott lesz a nyoma...
- JUSTIN, most már tényleg... - és nem tudtam kimondani mert bizony befogta a számat. De nem akármivel. AZ Ő SZÁJÁVAL!
JUSTIN BIEBER LESMÁROLT. 
Akaratom ellenére is, vissza csókoltam. Hogy miért? Nem tudom. Fogalmam sincs, de nagyon bánni fogom, az biztos.
- Justin... Te..? - kocogtatta meg Jus vállát Selena (!) - Te mit csinálsz?! - akadt ki teljesen. - Te is! Te szajha! Hogy merted ezt megtenni? - Sel már indult, hogy megtépjen, vagy megverjen, vaaagy... Nem tudom, de szerencsére - vagy nem szerencsére - akkor érkezett Austin a 'körünkbe'.
- Na ennek most véget vetünk ... - fogta vissza Selenát. - Én most haza viszem. - közölte.
- Te. - mutatott rám, mint egy útszélire... - Vidd el innen ezt a seggfejet. - parancsolta. (!)
- Ja! - kapott a fejéhez - Szerintem ezt a kapcsolatot szüneteltessük.. - erőltetett egy mosolyt az arcára rám nézve, majd kisétált a dühtől fortyogó Selenával. 
Fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek Justinnal, így bizony haza nem vihetem... Anyámék kinyírják. És engem is.
- Hé, Justiiin... - simogattam a földön fekvő fiút. - Van nálad pénz?
- Öhhm, ja.. - válaszolt rekedtesen. - Tessék. 
- Ömm, na kössz ennyi nem kell.. - nyomtam vissza a kezébe 70 dollárt. 
- Gyere, megyünk! - rángattam fel Justint, majd nehezen de elsétáltunk a legközelebbi szállodához és csak reméltem, hogy nem fog észre venni egy csapat őrjöngő tinilány, ahogy vonszolom a bálványukat. Mondjuk ez hajnali 3 körül természetesen nem fordult elő.
Kivettem egy átlagos hotel szobát, semmi extra és lefektettem Justint.
Én elmentem, gyorsan lezuhanyoztam... Oké ez nem igaz. Szerintem másfél órát állhattam a meleg víz alatt, de végig kellett gondolnom a dolgaimat.
Austin, Selena, Justin, csók, buli, anyáék.
Amikor befejeztem a fürdést csak egy száll fehérneműbe mentem ki, gondolván J már úgyis alszik. 
- Hmm, így fogsz aludni?
A hangjára egyből felkaptam a fejem, és próbáltam takargatni magam, de aztán rájöttem, mindegy, úgyis látott már ilyet... Vagy mi.
- Oda adod a pólód? 
- Minek? - röhögött.
- Csak úúgy... Szerinted minek? - kérdeztem unottan, de még mindig nem vágta le. - Nem fogok így aludni! Ráadásul egy ágyba...
- Jóó, oda adom... - röhögött még mindig. Látom kiment belőle a sok pia..
Gyorsan felvettem a pólóját - aminek amúgy nagyon jó illata volt... Úristen, miért szagolgatom a pólóját??? - majd bebújtam a meleg takaró alá, Justól messze.
De Ő közelebb jött. De csak szépen lassan haladt, gondolta nem veszem észre.
- Ne. Csináld. - dünnyögtem a takaró alól.
De tovább jött. 
- JUS... - fordultam meg, csakhogy az arcunk közt kb. 1 mm volt.
- Csak egy.. Puszit... - kérlelt suttogva.
- Nem! - távolodtam el, és visszalöktem a saját 'térfelére'.
Már egészen elaludtam, amikor Justin lekapcsolta a mellette lévő éjjeli lámpát.
Hittem, hogy most már véget vethetek ennek a hosszú éjszakának... De aztán történt még valami. Mert ennyi nem elég..
Justin átkarolt, éreztem lélegzetét a bőrömön. Jó érzés volt, szóval már nem toltam el magamtól. Már csak azért sem mert erőm se volt, és azért sem mert ez így megnyugtatóbb. Igazából, nem tudom mi lesz velünk... Mi csak barátok vagyunk.

***
Ismét, csak azt tudjuk mondani, hogy sajnáljuk.
Nincs időnk, a következő részt nem ígérjük be, egyáltalán nem tudjuk mikor fog jönni, de reméljük lesz ennyi időnk. 
Imádunk írni, nem ez a probléma csak az idő hiányosság. De itt a nyár, lesz időnk!
Reméljük tetszik a rész! :)
Írhattok chaten, esetleg kommentbe véleményt ha szeretnétek. Hálásak lennénk, ha tudnánk tetszik e nektek amit csinálunk! :)

Ui.: Köszönjük azoknak az olvasóknak, akik még itt vannak, és várják a részeket! ♥♥

1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ügyes/ügyesek vagy/vagytok siess/siessetek a következővel. Én is írok egy blogot ha gondolod/gondoljátok nézz/nézzetek be
    justin-austin.iwk.hu

    VálaszTörlés