4. Rész - Lelkizés Justin Bieberrel?!

~ Jennifer szemszöge ~

Beszálltunk Justin Ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.

- Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Mollyval, majd fel is rohantunk a szobámba.

- Na, mit csináljunk? -kérdezte Moll a birodalmamba felérve.

- Hmmm, nézzünk meg egy filmet, aztán majd este kitaláljuk, hogy hogyan szivassuk meg a Bieber gyereket- a mondat második felére már egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.

-Rendben! Uuu, nézzük meg a Tedet- ugrándozott hülyén Molly, amin én csak elmosolyodtam. Már megszoktam tőle, hogy néha úgy viselkedik mint egy 5 éves, de én így szeretem a drága jó barátnőmet.

- Jó, akkor te keresd meg a filmet a neten, addig én hozok pattogatott kukoricát, meg Colat!- adtam ki a parancsot. 10 perc múlva már az ágyamban ültünk és Popcorn zabálás közben bámultuk a filmet.
A film közepén megszólalt Molly telója, ezért leállítottam a filmet és megvártam amíg befejezi a beszélgetést.

- Iiii, jó rendben... megyek... pussz. -s ezzel a mondattal be is fejezte a telefonálást. Szomorú arccal fordult felém, majd megszólalt:

- Bocsiiii, de haza kell mennem, mert apám leesett a létráról és eltörte a lábát és bocsii tény...

- Ugyan, semmi, majd máskor bepótoljuk, és hidd el nem haragszom- nyugtattam meg. 
De felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan lehet éjfél körül leesni egy létráról? Sőt mit keres az apja ilyenkor a létrán?! Na mindegy, eleve furcsa család ez.
 Moll felöltözött, eltette a cuccait,majd odajött hozzam és hosszasan megölelt. (Ezzel szokta kifejezni, hogy ha sajnál valamit..)

-Szia, jó éjt! -köszönt el majd ki is viharzott a szobámból.
Visszaültem az ágyamba és végig néztem a filmet, hát rettentően sokat röhögtem rajta, konkrétan mar sírtam a röhögéstől. 
A film végén megnéztem hány óra van. A telefonom órája 02:32 mutatott.
Arra az elhatározásra jutottam hogy megvalósítom a tervem: Megszivatom Justin Biebert.

Felkeltem az ágyamból és a 'szobája' felé vettem az irányt. Lassan lenyomtam a kilincset és be is nyitottam a szobába. 
Az ágyon feküdt és a telefonját nézte, gondolom, de mivel csak a hátát láttam kicsit közelebb mentem, hogy megnézzem mit is csinál. Az ágy széléhez érve nagyon meglepődtem. Justin sírt... és egy összevágott videót nézett a telefonján.

A videóban egy kutya szerepelt és Ő. Rögtön a legrosszabbra gondoltam és úgy éreztem meg kell vigasztalnom. Tudom hogy nem szeretem de valahogy olyan természetem van hogy ha egy embert sírni látok úgy érzem meg kell vigasztalnom és ilyenkor nem érdekel hogy jóban vagyok e vele vagy sem.
 Lassan felemeltem a kezem és a kezére helyeztem. Úristen milyen izmos karja van!

- Te jó isten Jennyfer mégis mit beszélsz összevissza, barátod van?!- szidott le a bennem lakó kis Jenny.

- Szi..szia- huppokolt bele Justin a köszönésébe- Mit keresel itt?!- érdeklődött összetörve..., a hangján lehetett hallani a szomorúságot.

- Hát úgy indult, hogy megszivatlak -itt egy picit elmosolyodott-, de ebből szerintem egy nagy lelkizés fog kisülni -mondtam egy szomorú mosoly keretébe. -Na mondd, mi történt! Én meghallgatlak!- mosolyogtam rá bátorítás képpen.

- Tudod milyen érzés az, amikor egy olyan érző lényt vesztessz el, akit a legjobban szeretsz, és aki a legjobban megért téged?!- fakadt ki hirtelen Jus- Amikor nem vagy ott vele az utolsó napjain, órájában, percében, másodpercében? Amikor úgy ment el közülünk hogy el se tudtál tőle köszönni? Hogy 2 hónapja nem láttad, nem simogattad meg és ezt már többé meg sem teheted?- fakadt sírva Biebs.

Nem is gondolkodtam szorosan megöleltem és a fülébe suttogtam:

- Igen, tudom hogy milyen érzés, de jobb helyen van... hogyha beteg volt most már nem érez fájdalmat, és most már csak téged, meg a családodat fogja figyelni, és vigyáz rátok... Mindenhova el fog kísérni. A koncertjeidtől kezdve a boltokig mindenhova veled fog menni, mert nem halt meg, ott- mutattam a szívére- ott ÖRÖKRE benned fog élni- hangsúlyoztam ki az örökre szót.

-Köszönöm!- csak ennyit mondott és egy puszit nyomott az arcomra.

- Akarsz róla kicsit mesélni?- kíváncsiskodtam. Juju szeme felcsillant, és egy kicsit boldogabban neki kezdett a mesélésnek:

- Happy volt a neve és ne röhögj, tudom hogy fura a neve de amikor megkaptam olyan boldog volt, Ő is és, Én is és, hát ezt a nevet adtam neki. 8 éves voltam amikor kaptam most 19 vagyok, 11 évet töltöttünk együtt. Sajnos amikor a karrierem beindult, és turnékra jártam, otthon kellett hagynom, és elég keveset foglalkoztam vele... Minden titkomat neki mondtam el és neki beszéltem ki a szívemet, mert tudtam, hogy Ő nem szól vissza hanem megért... Ha volt kutyád gondolom tudod hogy ez milyen dolog. -nézett bele a gyönyörű mogyoróbarna szemével az enyémbe.- Igen, beteg volt... szívbeteg, és ez a betegség vitte el közülünk. -hajtotta le a fejét.

-Igen, tudom milyen. -kezdtem bele szomorúan, és egy könnycsepp csordult végig az arcomon, mindig elsírom magam ha rá gondolok -Hope volt a neve, és mielőtt megkérdezed nem tudom, hogy hogyan jött ez a név, csak úgy jött. 7 éves koromban kaptam és most vagyok 17... Szülinapom után halt meg 2 hónappal...10 évet töltöttünk együtt és Én is neki mondtam el a dolgaimat, mert én is tudtam hogy Ó nem nézz le, nem szól bele. Ő is szívbeteg volt, és Őt is ez vitte el..- fejeztem be a kis mesét. 
Ezt követően rettentően sokat beszéltünk, teljesen jól megértettük egymást.

- Hány óra van?- kérdezte JB.

- 04:45, ideje lenne aludni! -felálltam az ágyáról, s az ajtó felé indultam.. Már nyitottam az ajtót, amikor Justin megszólított:

- Jenny..!

- Hmm?- húztam fel a szemöldökömet

- Köszönöm.. Még egyszer.- rá mosolyogtam, Ő is mosolygott.

- Jó éjt Justin!- köszöntem el tőle, majd elindultam a szobámba aludni. 
Negyed hatig gondolkodtam Justinon. Ezen az ejszakan/hajnalon megváltozott a véleményem róla. Mar nem annak a nagyképű sztárnak néztem. Nem! Nem, Ő a szememben nem egy sztár, hanem egy rendes, átlagos fiú. És erre a mostani beszélgetésünk során jöttem rá, majd szépen lassan lehunytam a szemem és az álom városába csöppentem.

***

Ééés, ahogy mondtuk, itt az új rész!
Hogy tetszik? :)
Nyugodtan jöhetnek a kommentek, hideg-meleg, írhattok chaten is! :))
Nagyon köszönjük az olvasóknak, hogy még itt vannak!♥
A kövi részt már elkezdtük írni, remélem gyorsan tudjuk hozni azt is..:)