3. Rész - Költözés

~ Jennifer szemszöge ~

- Sziasztok! - puszilt meg apa - Mit csináltok itt? - mosolygott ránk.

- Eljöttünk beszélgetni meg fagyizni... Ti? - kérdeztem.

- Mi tortáért jöttünk... - kezdte Beebs. Na várjunk... Én miért becézgetem?!

- Minek? - vágtam bele a mondatába.

- Majd ha haza jössz meg tudod! - kacsintott apu. Jajj istenem mi lesz még itt...? - Most viszont megyünk is, sziasztok! - köszönt, Justin meg intett egyet, mire Aus is intett neki, majd kiléptek a helységből. 

Ennyi. Apa még csak azt se kérdezte meg, hogy mizújs van kettőnkkel... Pedig mindig megkérdezi. De most csak ment Justinka után. Rosszul vagyok ettől a gyerektől!

Még beszélgettünk egy kicsit Austinnal, aki azt állítja Justin biztos jó fej csak még nem ismertem meg. Aha, biztos, de Ő sem ismeri!!! 

- Na, bocsi Aus, de Én indulok haza... - álltam fel a fehér asztaltól.

- Rendben... De amúgy minden oké...? - kérdezte aggódóan. 

- Persze... - hazudtam. Miért mit kellett volna mondanom? Azt, hogy amióta itt vagyok, apa kész csoda, hogy köszön, vagy mondd egy szót is nekem a kis sztárocskája miatt? Áhh, inkabb kamuztam neki. 

Amikor haza értem bőröndöket találtam az előszobában.

- Ez furcsa. - gondoltam magamban. 

Bementem a nappaliba, ahol anya, apa és "Őfelsége" ült a kanapén, és éppen nevettek valamin. Milyen boldogok együtt...

- Na, ebből nem fog jó kisülni, de nyugi, csak nem cserélik le a saját lányukat egy úgymond "idegenre"...  - próbáltam nyugtatni magam.

- Sziasztok... Mi ez a sok bőrönd...? - kérdeztem aztán beugrott valami. - A nagyi jött!? - kérdeztem boldogabban, hiszen nagyon rég láttam a nagymamámat.

- Ömm... Nem. Jenny figyelj! - kezdte apa. - Nem a nagyi jött... Ha nem... - folytatta bizonytalanul. - Justin költözik ide. - nyögte ki végre.

- H... Hogy... Hogy mi?! - akadtam ki tejesen. - És mégis... Mégis hol fog aludni?!

- A vendégszobába. - vágta rá anyu. - Nyugi, majd biztos jóba lesztek és... - folytatta volna anya de nem hagytak a fejemben motoszkáló kérdések.

- És mégis miért költözne ide??? 

- Mert dolgoznunk kell nagyon sok új zenén, klippeken...

- És nem tudna venni egy házat itt?! Úgy is olyan sok pénze van, mindene meg van, nekem meg elég lenne a családom, de neeeem, Ő - mutattam az elérzékenyült Bieberre - Mindent, de mindent tönkre tesz!!! - hogy is mondjam... Ami a szívemen az a számon, de ez a szüleimnek nem nagyon tetszett.

- Jenny...

- Nem! Nincs Jenny! Nem érdekel! Nem is beszélgettünk szinte mióta itt vagyok, csoda ha rám nézel, apu! Mert nem tudom, neked feltűnt-e, de amióta Justin itt van egy percet se töltesz velem, csak vele! Jó elhiszem, hogy nagy sztár, és most futott be, meg minden de Én ezt már nem viselem el! - fejeztem be a monológomat, majd éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Remek, itt kell nekem mindenki előtt bőgnöm. 

Amikor egy idő után senki nem szólalt meg, fogtam magam, felmentem a szobámba, elővettem a bőröndömet és amilyen gyorsan csak tudtam, be pakoltam a szükségek cuccokat a nagy táskába.

Amikor készen lettem lecipeltem a lépcsőn, felvettem a cipőm és már nyitottam volna az ajtót, de valaki megfogta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte aggódóan anya.

- El. 

- De hova? - kérdezte apa is. Persze, Bieber nem merne ide jönni... Bár nem is vártam. A kis gyáva...

- Hajj - sóhajtottam. - Mollyhoz! - mondtam, majd kitéptem a karom, a gyengéd szorításból és elhagytam a házat.
Minek kell ideköltöztetni ezt a... Ezt a... Áhh, szavak sincsenek rá!
És most anyuékra is mérhetetlenül dühös vagyok! Fontosabb nekik ez a Bieber gyerek mint a  "kislányuk"?! Mi ez már?!
Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy Mollyék háza előtt vagyok. 
Oda álltam az ajtó elé és kopogtam. 
Molly anyukája nyitott ajtót... TÉNYLEG! Moll mondta még, hogy Ők is fagyizni indultak... Huppsz. Na mindegy.
Elmeséltem Molly anyukájának, Bellának - akivel nagyon jóba vagyok - mindent. 
Bell... Mindig olyan volt nekem mint egy pótanyuka. Jóban-rosszban mellettem volt, ha kellett még anyával is szembeszállt miattam. Nagyon szeretem.
- Szóval ki vagy borulva. - állapította meg.
- Ja, ja. Szörnyű, hogy egy sztárocska fontosabb a szüleimnek mint Én...- panaszkodtam.
- Nem fontosabb! - vágott közbe. - Csak együtt dolgoznak apáddal. Tudod... A manager-eknek ez a dolgok... Még akkor is ha apukák. - próbálta fényezni a helyzetet.
- Ja... Persze.
Abban a pillanatban mikor befejeztem a mondatom, nyitódott az ajtó, Moll és Zack lépett be rajta nevetve.
- Sziasztok! - pattantam fel, és öleltem meg Őket.

- Hát Te mit keresel itt...? - lepődött Molly. - Úgy értem... Nem mintha baj lenne de... Most beszéltünk telefonon és... Azok ott... Bőröndök?... Jenny, anya! Mi folyik itt? - nyitotta tágra a szemeit és nevetett fel kínosan.
- Szerintem majd Jennifer elmeséli. - mosolygott rá a lányára Bells.
- Ja... - sóhajtottam.
- Őőő... Köze van ahhoz a bizonyos emberhez akit Moll úgy szeret...? - direkt nem monda ki, hogy Justinhoz. Érzi, hogy vele van baj. Zack már csak ilyen. - Mert ha valami rosszatt tett... Én... Kicsinálom!  - emelte fel a hangját a fiú. Igen. Ő a legjobb fiúbarátom, ezt tudni kell.
- Hát igen... De... Hagyd csak. - mosolyogtam rá.
- Akkor most leülünk a kanapéra és elmondod mi történt, mert Én már nem bírok várni! - türelmetlenkedett Molly.
Elmeséltem nekik, érthetően, hogy mi történt, és nekik is ugyan az a véleményük. Azaz, hogy: Apa dolgozik, és engem jobban szeret mint Justint. 
Persze....
- Szóval Molly... Itt aludhatok?
- Persze! Milyen kérdés ez?! Ide is költözhetsz! - "pattogott" a barátnőm.
- Molly! - szólt közbe Moll anyukája.
- Most mi van? Ha akar... Akkor elférünk, van vendégszoba is meg minden... De nem lesz rá szükségünk mert az Én szobámba alszol, és végig beszélgetjük az éjszakát! - jelentette ki. Erre Én csak elnevettem magam. Imádom!
Szóval felvittük a cuccaimat a szobájába.
Nagyon unatkozunk, ezért úgy döntöttünk bekapcsoljuk Molly laptopját.
Felnéztünk Facebookra, majd Twitterre.
- Őőő... Jenny...
- Igen? - kérdeztem hátra fordulva, mert Én közben a táskámban kutattam a telefonom után.
- Azt hiszem... Justin hiányol. - nyelt egyet.
- Mi?! - mentem oda hozzá.
- Nézd! - mutatott egy Tweetre.

"@justinbieber: @JenniferBraun gyere haza...!"

- Hmm... Írjunk mi is valamit! - jelent meg huncut mosoly az arcomon.
És már Retweeteltünk is.

"@JenniferBraun: @justinbieber Ha Én haza megyek, esküszöm megkeserítem az életed!;)"

- De gonosz vagy! - ütött bele a vállamba Moll. - Amúgy... Héé követ téged!
- Szuper... Biztos anyuék kérték meg a Tweetre is meg a követésre is, hogy haza csábítson... -mondtam kedvetlenül és inkább vissza mentem tovább keresni a mobilomat. - Meg van! - szóltam győztesen amikor végre megtaláltam az alma logós készüléket. Molly ezen csak elnevette magát, Én pedig megnéztem hány SMS-em és nem fogadott hívásom érkezett.
- Uhh. - szóltam. - 24 SMS és 32 nem fogadott hívás. - nevettem fel, majd leraktam az asztalra az iPhone-mat, de ahogy leraktam elkezdett csörögni.
- Ki az? - kérdezte Molly.
- Nem tudom, ismeretlen.
- Vedd fel! - utasított.
- Hahh, jó. - és felvettem.
- Halo?
- Jen!
- Kivel beszélek?
- Őőő... Justin vagyok...
- Várj! Ne folytasd. Leteszem.
- Ne már! Légyszíves! Hallgass meg!
- Pff... Mit akarsz?
- Gyere vissza. Megígérem, hogy békén hagylak, nem szólok hozzád...
- Majd meglátom. De ma biztos Mollynál alszom. Ezt üzenem apáéknak.Ja, és Justin. Ne merj még egyszer Jennek hívni mert átrendezem azt a szupersztár arcocskádat. További szép napot! - mondtam az utolsó mondatot cinikusan, majd leraktam.
- Kegyetlen vagy. - szólalt meg Moo egy kisebb hatás szünet után, aztán egyszerre nevettünk fel.
- Holnap aludj nálunk. Megszívatjuk Biebert. - nevettem fel ördögien.
- De mi lesz ha...
- Nyugi! Ne aggodalmaskodj!
- De Én szeretem Őt...
- Hahh! Molly, nyugi már!!! Úgy is rá fog jönni, hogy Én találtam ki. Nyugalom. - kacsintottam rá.
Még nagyon sokat beszélgettünk, hajnali 4 órakor döntöttünk úgy, hogy alszunk. 

Másnap reggel - vagy inkább délután - lebaktattunk a konyhába enni.
Eszegettük a müzlinket amikor csengettek.
Molly ment ajtót nyitni, Bella elment dolgozni.
- Áááá! - hallottam sikítást az ajtóból, szóval egyből oda rohantam. Ez a látvány... Blee.
- Őőő... Sziasztok. - mosolygott... Justin. Persze, hogy Ő! Ki más?!
- Ááááááá!!! - üvöltözött még hangosabban Moll és rávetette magát az ajtóban álló fiúra aki majdnem hátra esett.
- Inkább menjünk be mert nem egy fotós van a kapuban... - szedte le magáról Bieber a barátnőmet.
- Mit keresel itt? - kérdeztem flegmán és neki támaszkodtam a falnak.
- Engem küldtek el érted. - köpte a szavakat. Aha, szóval így játszunk.
- Mi még reggelizünk. És Molly ma nálunk alszik.
Majd vissza mentünk és folytattuk tovább az evést, miközben Én farkasszemet néztem a velem szembe leülő sztárral.
- Ömm... Akkor... Én felmegyek és... Össze szedem a cuccaimat... És... Ne csináljatok semmi hülyeséget! - hagyott ott Molly.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyibe hagyom, hogy szétszeded a családom. - mosolyogtam ördögien miközben felálltam az asztaltól. Cselekdetemet Ő is követte.
- Kezdődjék a játék. - mosolyodott el Ő is gonoszan, majd jó közel jött hozzám.
- Nem félek tőled.
- Biztos? - jött még közelebb.
- Kész... Őőő... Megzavartam valamit? - rohant le a lépcsőn Moll majd elég zavarodott arcot vágott amikor meglátott minket.
- Nem. - azzal a lendülettel elléptem tőle és az ajtóhoz siettem.
- Induljunk! - üvöltöttem el magam és kiszáguldtam az ajtón, nyomomban Mollyval és Justinnal, aki megint stírölt. Hmm... Jól kezdődik.
Beszálltunk Justin ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.

***
Hát ez lenne a 3. Rész!:) Hogy tetszik?;)
Kommentek jöhetnek, mondjatok véleményt, jöhet hideg-meleg!:)
Valószínűleg a 4. Rész csak jövőhéten jön valamikor, de nem ígérünk semmit, mert ugye megint kezdődik a suli... 
Szóval... Igen.:D

2. Rész - Kellemetlen meglepetés

~ Jennifer szemszöge ~

Arra keltem fel szép álmaimból, hogy lent valakik nagyban vitatkoznak.

Erőt gyűjtöttem, majd kikászálódtam az ágyból, kimentem a lépcsőhöz és leordítottam.

- Nem tudtok halkabban vitázni?! - kérdeztem de semmi választ nem kaptam, ezért lementem a lépcsőn a földszintre.

- Hahó! Nem lehetne csendesebben vitatkozni? Egyesek aludni szeretnének! - közöltem flegmán.

- Jenny, azonnal menj fel a szobádba és vegyél fel valamit! - hallottam meg apám utasító hangját. - Jennifer! - szólt komolyabban apa, amikor látta, hogy nem nagyon érdekel mit beszél. - Nem látod, hogy vendég van nálunk?

Igen. És akkor megpillantottam az egyik legutáltabb személyt - legalábbis az Én 'világomba' - ahogy épp kidülledt szemekkel néz, miközben Én egy száll  melltartóban, és bugyiban állok előtte. Kicsit sem volt ciki...

- Bocs már! Amúgy apu... Rászólnál a híres kis Justin Bieberre, hogy ne stírőlje a Te pici lányodat? Kösz! - majd fogtam magam és feltrappoltam a szobámba.

Komolyan mondom, ilyen nincs! 

Mi az, hogy tök látványosan bámul, és amikor szólók tovább csinálja?! 

Hisz Ő bármit megtehet... AHA, PERSZE! Ez pont nem így megy!

Közben hallottam, hogy apu hív, hogy kérjek bocsánatot, de ettől még dühösebb lettem. 

Miért nekem kéne bocsánatot kérnem?!

Idegességemben inkább felhívtam Mollyt, aki egyből fel is vette a telefont.

- Na mizu csajszi?  - szólt bele a kagylóba a legjobb barátnőm.

- Hogy mizu? Hogy mi újság?! Újság van az asztalon, ami fölött ott ül a kis Mr. Én-vagyok-a-tökéletes-és-mindent-megtehetek-szupersztár!

- Oké... Akkor most érthetően. 

- Jó. Bocsi, csak nagyon ideges lettem. - fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

- Rendben. De most már nyugodj meg, és mondd el RÖVIDEN, hogy mi történt, mert Zack már itt van és indulnánk fagyizni... - hangsúlyozta ki a 'röviden' szót.

- Na. Röviden csupán csak annyi történt, hogy Justinka végig stírőlt, miközben rajtam csak fehérnemű volt! - lettem újra ideges.

- Mi? Milyen Justinka?

- Bíbőr.

- Neee!!! - sikított Moll. - Jus... Justin Bieber?! Ott... Ott van ná... Nálatok?! - dadogott. Sajnos Molly Belieber - vagy mi - szóval megőrül Bieberért. Én viszont ennek kevésbé örülök... Ráadásul múltkor egy koncertre is elakart vinni, de végül Zackel ment. Őszintén sajnáltam Őt, de Én legalább megúsztam. Haha.

- Pff... Igen. - tértem vissza a gondolataimból.

- Úristen!!!... Azonnal átmegyek!

- Inkább ne mert apa és Mr. Tökély továbbra is azon vitáznak, hogy milyen legyen az új klipp...

- Ohh... - szomorodott el. - Hát az kér, de valamikor átmegyek amikor Ő is ott van, az biztos! - jelentette ki magabiztosan a barátnőm.

Majd gyorsan elköszöntünk egymástól és letettük a telefont.

Ledőltem az ágyamra és hirtelen eszembe jutott az egyik ismerősöm, akivel már rég nem találkoztam, ezért felhívtam.

Csöng, csöng, csöng...

- Hello Jenny. Mizu? - vette fel végre a mobilját.

- Hali. - köszöntem vissza boldogan. - Semmi érdekes, csak arra gondoltam talizhatnánk. Mit szólsz?

- Oké. Mikor? - kérdezte kíváncsian.

- Olyan... - töprengtem. - Egy óra múlva ráérsz? 

- Aha, persze, az jó. - adta meg válaszát.

- Okés, akkor egy óra múlva találkozzunk a parkban... A szokásos helyünkön. - mondtam el a találka helyszínét.

- Rendben, szia!

- Szia drága! - köszöntem Én is, majd leraktam a készüléket.

Gyorsan elmentem fürdeni meg hajat mosni, 20 perc alatt végeztem is, ezért a hajamat megszárítottam, majd kivasaltam.

A sminkemet nem vittem túlzásba, csak egy kis szempillaspirált, szemhéjtust és szájfényt használtam.

Mivel kint hét ágra sütött a nap, ezért egy virágmintás koktélruhát vettem fel, fehér magassarkúval, és a ruhámhoz illő táskával. 

A kistáksába beledobáltam a telómat, a szájfényemet, némi pénzt és a lakáskulcsomat.

- Elmentem, majd jövök! - kiabáltam be az étkezőbe, ahol még mindig veszekedtek a díszleteken.

Szép lassan sétáltam a parkig, hiszen csak egy saroknyira volt tőlünk.

Amikor oda értem, láttam, hogy a barátom már a padon ül, és nyomkodja a telefonját.

- Szia Austin! - köszöntem a kockuló fiúnak.

- Szia! - köszöntöttük egymást egy hosszú csókkal. 

- Megyünk fagyizni? - kérdeztem, mivel idén nyáron még nem is ettem fagyit.

- Aham. - vágta rá egyből.

Kézen fogva elsétáltünk a cukrászdához, ahol ettünk 3-3 gombóc fagyit.

Leültünk egy asztalhoz, és békésen beszélgettünk, míg valaki, jobban mondva valakik, be nem toppantak a cuki ajtaján.

- Hát ezt nem hiszem el! - akadtam ki.

- Hé, Jenny az ott nem az apukád... Justin Bieberrel? - hunyorított.

De bizony Ők voltak, integettek is, mire Aus vissza is integetett. A jól nevelt 'kisfiú'...

Azt hiszem engem nem vettek észre...Vagy mégis?! Mivel apám és az újdonsült sztár felénk tartott.

- Na, ennél jobb nem is lehetne a napom! - fújtattam idegesen majd ledőltem az asztalra. Na én  nem vagyok a jól nevelt 'kislány'.

Annak mondjuk örültem volna ha apa egyedül jön, de így, hogy itt van ez a talpnyaló, na így már nem.

***

Na, ez a rész hosszabb lett.:D

Nagyon örülnénk pár kommentnek, hogy tudjuk tetszik e a történet, vagy esetleg írhattok chaten is...:)

Mondjuk még eléggé az elején járunk de...:) Na, szóval remélem értitek.:D

Hamarosan jön a 3.Rész is, reméljük várjátok!;)

1. Rész - Az Utazás

~ Jennifer szemszöge ~

Pár perc és leszáll a gépem Miamiban. 

Már várom, hogy egy év után, újra lássam anyát és apát.

Amikor leszálltam egyből egy paparazzi sereg fogadott a reptér közepén.

- Mit is vártam? - motyogtam magamba.

Két bőrönddel a kezemben próbáltam kijutni a nagy tömegből, majd mikor végre sikerült is, megpillantottam apu kocsiját.

Két puszival köszöntöttem apát és anyát, majd elindultunk haza.

Magyar ország szép hely, de azért hiányzott Amerika, az olyan... Más.

Nagyjából elmeséltem, hogy milyen divat bemutatókon és fotózásokon vettem részt, amit mellesleg a TV-ben is adtak.
Az út gyorsan eltelt, sokat beszéltem, és már amúgy is elfáradtam, szóval amikor haza értünk egyből felszaladtam a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd egy száll fehérneműben lefeküdtem aludni.
Hosszú és fárasztó napom volt, és ennek még korán sincs vége...

***
Bocsi, hogy ez ilyen rövid lett, de ez olyan bevezető rész az elején, hogy nagyjából tudjátok milyen Jenny élete.
A következő részt, hosszabra írtuk, hamarosan fel is kerül.
Reméljük tetszik a blog!:)♥