3. Rész - Költözés

~ Jennifer szemszöge ~

- Sziasztok! - puszilt meg apa - Mit csináltok itt? - mosolygott ránk.

- Eljöttünk beszélgetni meg fagyizni... Ti? - kérdeztem.

- Mi tortáért jöttünk... - kezdte Beebs. Na várjunk... Én miért becézgetem?!

- Minek? - vágtam bele a mondatába.

- Majd ha haza jössz meg tudod! - kacsintott apu. Jajj istenem mi lesz még itt...? - Most viszont megyünk is, sziasztok! - köszönt, Justin meg intett egyet, mire Aus is intett neki, majd kiléptek a helységből. 

Ennyi. Apa még csak azt se kérdezte meg, hogy mizújs van kettőnkkel... Pedig mindig megkérdezi. De most csak ment Justinka után. Rosszul vagyok ettől a gyerektől!

Még beszélgettünk egy kicsit Austinnal, aki azt állítja Justin biztos jó fej csak még nem ismertem meg. Aha, biztos, de Ő sem ismeri!!! 

- Na, bocsi Aus, de Én indulok haza... - álltam fel a fehér asztaltól.

- Rendben... De amúgy minden oké...? - kérdezte aggódóan. 

- Persze... - hazudtam. Miért mit kellett volna mondanom? Azt, hogy amióta itt vagyok, apa kész csoda, hogy köszön, vagy mondd egy szót is nekem a kis sztárocskája miatt? Áhh, inkabb kamuztam neki. 

Amikor haza értem bőröndöket találtam az előszobában.

- Ez furcsa. - gondoltam magamban. 

Bementem a nappaliba, ahol anya, apa és "Őfelsége" ült a kanapén, és éppen nevettek valamin. Milyen boldogok együtt...

- Na, ebből nem fog jó kisülni, de nyugi, csak nem cserélik le a saját lányukat egy úgymond "idegenre"...  - próbáltam nyugtatni magam.

- Sziasztok... Mi ez a sok bőrönd...? - kérdeztem aztán beugrott valami. - A nagyi jött!? - kérdeztem boldogabban, hiszen nagyon rég láttam a nagymamámat.

- Ömm... Nem. Jenny figyelj! - kezdte apa. - Nem a nagyi jött... Ha nem... - folytatta bizonytalanul. - Justin költözik ide. - nyögte ki végre.

- H... Hogy... Hogy mi?! - akadtam ki tejesen. - És mégis... Mégis hol fog aludni?!

- A vendégszobába. - vágta rá anyu. - Nyugi, majd biztos jóba lesztek és... - folytatta volna anya de nem hagytak a fejemben motoszkáló kérdések.

- És mégis miért költözne ide??? 

- Mert dolgoznunk kell nagyon sok új zenén, klippeken...

- És nem tudna venni egy házat itt?! Úgy is olyan sok pénze van, mindene meg van, nekem meg elég lenne a családom, de neeeem, Ő - mutattam az elérzékenyült Bieberre - Mindent, de mindent tönkre tesz!!! - hogy is mondjam... Ami a szívemen az a számon, de ez a szüleimnek nem nagyon tetszett.

- Jenny...

- Nem! Nincs Jenny! Nem érdekel! Nem is beszélgettünk szinte mióta itt vagyok, csoda ha rám nézel, apu! Mert nem tudom, neked feltűnt-e, de amióta Justin itt van egy percet se töltesz velem, csak vele! Jó elhiszem, hogy nagy sztár, és most futott be, meg minden de Én ezt már nem viselem el! - fejeztem be a monológomat, majd éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Remek, itt kell nekem mindenki előtt bőgnöm. 

Amikor egy idő után senki nem szólalt meg, fogtam magam, felmentem a szobámba, elővettem a bőröndömet és amilyen gyorsan csak tudtam, be pakoltam a szükségek cuccokat a nagy táskába.

Amikor készen lettem lecipeltem a lépcsőn, felvettem a cipőm és már nyitottam volna az ajtót, de valaki megfogta a kezem.

- Hova mész? - kérdezte aggódóan anya.

- El. 

- De hova? - kérdezte apa is. Persze, Bieber nem merne ide jönni... Bár nem is vártam. A kis gyáva...

- Hajj - sóhajtottam. - Mollyhoz! - mondtam, majd kitéptem a karom, a gyengéd szorításból és elhagytam a házat.
Minek kell ideköltöztetni ezt a... Ezt a... Áhh, szavak sincsenek rá!
És most anyuékra is mérhetetlenül dühös vagyok! Fontosabb nekik ez a Bieber gyerek mint a  "kislányuk"?! Mi ez már?!
Gondolatmenetemet az zavarta meg, hogy Mollyék háza előtt vagyok. 
Oda álltam az ajtó elé és kopogtam. 
Molly anyukája nyitott ajtót... TÉNYLEG! Moll mondta még, hogy Ők is fagyizni indultak... Huppsz. Na mindegy.
Elmeséltem Molly anyukájának, Bellának - akivel nagyon jóba vagyok - mindent. 
Bell... Mindig olyan volt nekem mint egy pótanyuka. Jóban-rosszban mellettem volt, ha kellett még anyával is szembeszállt miattam. Nagyon szeretem.
- Szóval ki vagy borulva. - állapította meg.
- Ja, ja. Szörnyű, hogy egy sztárocska fontosabb a szüleimnek mint Én...- panaszkodtam.
- Nem fontosabb! - vágott közbe. - Csak együtt dolgoznak apáddal. Tudod... A manager-eknek ez a dolgok... Még akkor is ha apukák. - próbálta fényezni a helyzetet.
- Ja... Persze.
Abban a pillanatban mikor befejeztem a mondatom, nyitódott az ajtó, Moll és Zack lépett be rajta nevetve.
- Sziasztok! - pattantam fel, és öleltem meg Őket.

- Hát Te mit keresel itt...? - lepődött Molly. - Úgy értem... Nem mintha baj lenne de... Most beszéltünk telefonon és... Azok ott... Bőröndök?... Jenny, anya! Mi folyik itt? - nyitotta tágra a szemeit és nevetett fel kínosan.
- Szerintem majd Jennifer elmeséli. - mosolygott rá a lányára Bells.
- Ja... - sóhajtottam.
- Őőő... Köze van ahhoz a bizonyos emberhez akit Moll úgy szeret...? - direkt nem monda ki, hogy Justinhoz. Érzi, hogy vele van baj. Zack már csak ilyen. - Mert ha valami rosszatt tett... Én... Kicsinálom!  - emelte fel a hangját a fiú. Igen. Ő a legjobb fiúbarátom, ezt tudni kell.
- Hát igen... De... Hagyd csak. - mosolyogtam rá.
- Akkor most leülünk a kanapéra és elmondod mi történt, mert Én már nem bírok várni! - türelmetlenkedett Molly.
Elmeséltem nekik, érthetően, hogy mi történt, és nekik is ugyan az a véleményük. Azaz, hogy: Apa dolgozik, és engem jobban szeret mint Justint. 
Persze....
- Szóval Molly... Itt aludhatok?
- Persze! Milyen kérdés ez?! Ide is költözhetsz! - "pattogott" a barátnőm.
- Molly! - szólt közbe Moll anyukája.
- Most mi van? Ha akar... Akkor elférünk, van vendégszoba is meg minden... De nem lesz rá szükségünk mert az Én szobámba alszol, és végig beszélgetjük az éjszakát! - jelentette ki. Erre Én csak elnevettem magam. Imádom!
Szóval felvittük a cuccaimat a szobájába.
Nagyon unatkozunk, ezért úgy döntöttünk bekapcsoljuk Molly laptopját.
Felnéztünk Facebookra, majd Twitterre.
- Őőő... Jenny...
- Igen? - kérdeztem hátra fordulva, mert Én közben a táskámban kutattam a telefonom után.
- Azt hiszem... Justin hiányol. - nyelt egyet.
- Mi?! - mentem oda hozzá.
- Nézd! - mutatott egy Tweetre.

"@justinbieber: @JenniferBraun gyere haza...!"

- Hmm... Írjunk mi is valamit! - jelent meg huncut mosoly az arcomon.
És már Retweeteltünk is.

"@JenniferBraun: @justinbieber Ha Én haza megyek, esküszöm megkeserítem az életed!;)"

- De gonosz vagy! - ütött bele a vállamba Moll. - Amúgy... Héé követ téged!
- Szuper... Biztos anyuék kérték meg a Tweetre is meg a követésre is, hogy haza csábítson... -mondtam kedvetlenül és inkább vissza mentem tovább keresni a mobilomat. - Meg van! - szóltam győztesen amikor végre megtaláltam az alma logós készüléket. Molly ezen csak elnevette magát, Én pedig megnéztem hány SMS-em és nem fogadott hívásom érkezett.
- Uhh. - szóltam. - 24 SMS és 32 nem fogadott hívás. - nevettem fel, majd leraktam az asztalra az iPhone-mat, de ahogy leraktam elkezdett csörögni.
- Ki az? - kérdezte Molly.
- Nem tudom, ismeretlen.
- Vedd fel! - utasított.
- Hahh, jó. - és felvettem.
- Halo?
- Jen!
- Kivel beszélek?
- Őőő... Justin vagyok...
- Várj! Ne folytasd. Leteszem.
- Ne már! Légyszíves! Hallgass meg!
- Pff... Mit akarsz?
- Gyere vissza. Megígérem, hogy békén hagylak, nem szólok hozzád...
- Majd meglátom. De ma biztos Mollynál alszom. Ezt üzenem apáéknak.Ja, és Justin. Ne merj még egyszer Jennek hívni mert átrendezem azt a szupersztár arcocskádat. További szép napot! - mondtam az utolsó mondatot cinikusan, majd leraktam.
- Kegyetlen vagy. - szólalt meg Moo egy kisebb hatás szünet után, aztán egyszerre nevettünk fel.
- Holnap aludj nálunk. Megszívatjuk Biebert. - nevettem fel ördögien.
- De mi lesz ha...
- Nyugi! Ne aggodalmaskodj!
- De Én szeretem Őt...
- Hahh! Molly, nyugi már!!! Úgy is rá fog jönni, hogy Én találtam ki. Nyugalom. - kacsintottam rá.
Még nagyon sokat beszélgettünk, hajnali 4 órakor döntöttünk úgy, hogy alszunk. 

Másnap reggel - vagy inkább délután - lebaktattunk a konyhába enni.
Eszegettük a müzlinket amikor csengettek.
Molly ment ajtót nyitni, Bella elment dolgozni.
- Áááá! - hallottam sikítást az ajtóból, szóval egyből oda rohantam. Ez a látvány... Blee.
- Őőő... Sziasztok. - mosolygott... Justin. Persze, hogy Ő! Ki más?!
- Ááááááá!!! - üvöltözött még hangosabban Moll és rávetette magát az ajtóban álló fiúra aki majdnem hátra esett.
- Inkább menjünk be mert nem egy fotós van a kapuban... - szedte le magáról Bieber a barátnőmet.
- Mit keresel itt? - kérdeztem flegmán és neki támaszkodtam a falnak.
- Engem küldtek el érted. - köpte a szavakat. Aha, szóval így játszunk.
- Mi még reggelizünk. És Molly ma nálunk alszik.
Majd vissza mentünk és folytattuk tovább az evést, miközben Én farkasszemet néztem a velem szembe leülő sztárral.
- Ömm... Akkor... Én felmegyek és... Össze szedem a cuccaimat... És... Ne csináljatok semmi hülyeséget! - hagyott ott Molly.
- Nehogy azt hidd, hogy ennyibe hagyom, hogy szétszeded a családom. - mosolyogtam ördögien miközben felálltam az asztaltól. Cselekdetemet Ő is követte.
- Kezdődjék a játék. - mosolyodott el Ő is gonoszan, majd jó közel jött hozzám.
- Nem félek tőled.
- Biztos? - jött még közelebb.
- Kész... Őőő... Megzavartam valamit? - rohant le a lépcsőn Moll majd elég zavarodott arcot vágott amikor meglátott minket.
- Nem. - azzal a lendülettel elléptem tőle és az ajtóhoz siettem.
- Induljunk! - üvöltöttem el magam és kiszáguldtam az ajtón, nyomomban Mollyval és Justinnal, aki megint stírölt. Hmm... Jól kezdődik.
Beszálltunk Justin ferrarijába és már 2 perc alatt otthon voltunk.

***
Hát ez lenne a 3. Rész!:) Hogy tetszik?;)
Kommentek jöhetnek, mondjatok véleményt, jöhet hideg-meleg!:)
Valószínűleg a 4. Rész csak jövőhéten jön valamikor, de nem ígérünk semmit, mert ugye megint kezdődik a suli... 
Szóval... Igen.:D